Vannak olyannyira kényes témák, hogy nagyon nehéz írni róluk, mert valakit szándék nélkül is sérelem érhet. A hét ilyen meséje a 18 éves Dél-Afrika-i Caster Semenya esete, hisz az újdonsült világbajnoknak, a sors kegyetlen tréfája miatt, nem hogy nem adatott meg, hogy tiszta szívből örüljön a Berlinben nyert aranyéremnek, hanem még kiközösítve is érzi magát.
Valószínűleg sokunkkal megesett, hogy utcán vagy máshol láttunk valakit, és nem tudtuk egyből eldönteni, hogy férfi avagy nő-e az illető. Mivel az ember rendszerint hagyományos keretekben látja a körülötte levő világot és eleve meghatározza, mi hogyan kell, hogy kinézzen, rendszerint meglepődik, amikor az elképzelésibe nem illő határesettel szembesül.
Így volt ez esetemben például egyszer a távoli New Yorkban, amikor hárman lépkedtünk a Broadwayen, két vendéglátóm ugyanis a város nevezetességeit mutogatta, és éppen a 42. utca irányában tartottunk, ahol a két idősebb jó barát, a 19 éves balkáni magyarnak a szexmozik és a világos nappal is munkában levő sarki örömlányok egész sorát akarta megmutatni, hisz, mint pontosan gondolták, olyat még úgy sem láttam. A Tiffany's nevű híres illat- és ékszerboltnál jártunk, amikor az egyik ismerős rákérdezett: Az ott szemben férfi vagy nő? Nem tudtam eldönteni, ezért bölcsen hallgattam, a másik viszont kategorikus „nő” választ adott. „Lehet, hogy neked” mondta az első és ezért a másik annyira megsértődött, hogy összevesztek és csak évek múltán békültek ki. A szembejövő pedig, aki valószínűleg férfi volt, biztosan ezt nem tudtam eldönteni, semmiről sem tehetett, nem is tudta, hogy róla volt szó, bár életében többször is megeshetett vele, hogy teljesen tévesen szólítják uramnak, vagy hölgyemnek, noha éppen fordítva kellett volna.
A tábornok nevű Semenya-lány – egyelőre fogadjuk el annak – ugyanúgy nem tehet róla, hogy fiús küllemmel született és tetszik, nem tetszik, így kell élnie. Állítólag örökölte, hisz a nagymama is nagyon fiús volt és valaha focista akart lenni, de a hatvanas években nem vették be a csapatba. Caster barátnői is nyilatkoztak már, s azt állítják, hogy kedves és szerény teremtés, de ő sem játszott soha babákkal, mindig a fiúkkal futott és verekedett, bár nem szerint különösebben nem érdekelték és ma sem vonzzák egymást.
A győztest az éremosztáskor a második és harmadik láthatóan bojkottálta, elmaradt a szokásos kézfogás és puszi. Most nagyon csalódott lehet ez a nemi apartheid miatt. Hiába szeretnék sokan, hogy a sportolónők is csinibabák legyenek, sokan nem annak születtek. Ezt vagy elfogadjuk, vagy vállaljuk, hogy elvből vérig sértjük azokat, akik másként néznek ki.
