Egykor, amikor az ember még nem volt vele tisztában, hogy az általa ismert világnak van-e határa, s hogy a Föld valóban gömb alakú-e, a lehető legnagyobb kihívást a távoli ismeretlenbe indított utazások jelentették. Vakmerőség és sok szerencse kellett egy világ körüli úthoz még Verne Gyula idejében is, hisz a híres író kalandregényének hőse, Phileas Fogg, egy elképzelt minimum szerint is csak 80 nap alatt tette meg a nagy utat, amelyre ma klasszikus utasszállító repülővel, néhány leszállással két napra sem lenne szükség.
Körülrepülni a Földet azonban nem igazán kihívás. A kalandra vágyók ezért ma is a régi, hagyományos közlekedési eszközöket választják. A legnépszerűbbek a vitorlás és a kerékpár. Mivel e járművekkel is immár sokan végigcsinálták a valaha hihetetlent és elképzelhetetlent, ma más a kihívás. A napokban például egy 17 éves brit ért éppen célba vitorlájával, amivel minden idők legfiatalabbja lett, aki egyedül tette meg a nagy utat. Haditettének egyetlen szépséghibája, hogy a Tűzföld körüli kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt Dél-Amerikánál északra fordult és a Panamai csatornán át hajózott be az Atlanti óceánba.
A brit jó idei a legfiatalabb maradhatna, ha egy holland család időközben ki nem harcolja igazát. A holland hatóságokat ugyanis nem érdekli, hogy léteznek emberi jogok és hogy egyes dolgokat a család belső ügyének is lehetne tekinteni. Nem alaptalan a döntés, hisz civilizált országokban az állam mindig közbelép, amikor a családon belül bűntény történik vagy fenyeget, s akkor is amikor fennáll a gyanú, hogy a felelőtlen szülő veszélybe sodorhatja kiskorú gyermekét.
Egy holland családnak ugyanis nem volt kifogása az ellen, hogy 13 éves lányuk egyedül induljon vitorlás hajójával a Föld körüli útra, mi több, serkentette a haditettre és minden lehető támogatást meg akart adni. A hatóságok erélyesen reagáltak, az utazást megtiltották, a elérték, hogy a szülői jogokat részben felfüggesszék. A lányka iskolája is közbeszólt, nem volt hajlandó hozzájárulni a távhallgatói státuszhoz és vizsgákhoz, mert kislány a hosszú utazás közben tanulni és rádión vizsgázni is óhajtott.
Tegyük a kezüket a szívünkre és valljuk be, hogy 13 éves lányát közülünk sem engedné senki így világgá. Lehet azonban, hogy másként tekintenénk a dologra, ha magunk is tapasztalt vitorlások lennénk, ha kislányunk hajózás közben a tengeren született volna, és ha a vitorlázás minden fortélyát úgy ismerné már mint egy öreg hajóskapitány, mert a tenger a szenvedélye. Lehet, hogy akkor vernénk az asztalt és azt mondanánk, a miniszer és a bíró lánya teniszezzen csak, ahogy megszokta, a lányom pedig hajózzon, mert az meg az ő sportja.
