Akik rendszeresen olvassák a Magyar Szót, azok a moholi Bácska és a Topolya meccsjelentéseiben nagyon sokszor olvashatták: Góllövő: Könyves. Az 1989. június 10-én született csatár nevével az utóbbi időben a magyar bajnokságban szereplő MTK felállításában találkozhattunk, ugyanis a játékos az év elején a budapesti kék-fehérekhez szerződött. Vajon egy kiváló fizikumú profi játékos, aki gyors, robbanékony, emlékszik-e, hogy mikor rúgott először labdába?
– Igen, nem felejtem el azt a pillanatot. Hétéves voltam, lementem a moholi Bácska focipályára, ahol megnéztem egy edzést. Akkor rúgtam bele először a labdába, s mivel elég jól sikerült, így maradtam is a labdarúgás mellett.
• A moholi csapatban egyre jobban játszottál, és hamar felkeltetted más klub érdeklődését is.
– Igen, a Topolya Labdarúgóklub vezetőségében fontos szerepet betöltő Palágyi Szabolcs, valamint Zsemberi János közbenjárásának köszönhetően a moholi Bácskából a Topolyába igazoltam. Érdekes, hogy a szerződtetésem előtt a Zsemberi által szintén támogatott Bajsa ellen játszottunk, és azon a találkozón mesterhármast lőttem, utána alá is írtuk a szerződést. Az első idényben is jól ment a góllövés, a másodikban azonban már én is meglepődtem, hogy milyen sok gólt szerzek. A 2008/2009-es idény őszi szezonjában 17 meccsen 11 gólt lőttem. Ekkor voltam próbajátékon a Kaposvárban, a belgrádi Partizanban és a kúlai Hajdukban is. A belgrádi fekete-fehérek esetében a fiókcsapatukban, a Teleoptikban kaptam lehetőséget két mérkőzésen is, és elégedett voltam, mivel gólt is sikerült lőnöm. A szerződtetésemből azonban nem lett semmi, s ami furcsa volt, hogy semmilyen indokolást nem kaptam. A Hajdukban is jól ment, de ott az edzőnek voltak kedvencei, akik előnyt élveztek az újonnan igazoltakkal szemben. A kúlaiak szerették volna, ha odaigazolok, de nagyon úgy tűnt, hogy nem lenne helyem az első csapatban, fiatalon pedig nem az volt a vágyam, hogy a kispadon üljek.
• Ekkor következett a budapesti próbajáték, az MTK színeiben.
– Az álomszerűre sikeredett, ugyanis a Vecsés elleni meccsen három gólt szereztem. A mérkőzés előtt eléggé ideges voltam, hiszen tudtam, hogy ettől a mérkőzéstől nagyon sok függ majd. Szerencsére nagyon jól sikerült a bemutatkozásom, utána azonban jött egy kis hullámvölgy, nem ment olyan jól a játék, s nem voltam biztos benne, hogy szerződtetnek. A pályafutásom szempontjából sorsdöntő találkozó a Budafok elleni Ligakupa-mérkőzés volt, amely előtt olyan információt kaptam, ha betalálok az ellenfél kapujába, akkor az MTK szerződést ajánl majd. A találkozón én szereztem a győztes gólt, ami után négyéves szerződést írtam alá a kék-fehérekkel.
• Mennyire volt furcsa, hogy néhány hét leforgása alatt a szerbiai negyedik osztályból a magyar NB I.-be kerültél?
– Először nem is fogtam fel, nem hittem a szememnek, hogy egyik nap még Topolyán focizok a Vajdasági Ligában, nem sokkal később pedig már a budapesti MTK tagja vagyok és a magyar első osztályban szerepelhetek. Nagyon furcsa volt, s nemcsak furcsa, hanem más is: a környezet, az edzések, vagyis valójában egy szempillantás alatt minden megváltozott körülötted.
• A tréninget figyelembe véve mi változott?
– Pesten napi kétszer két órán edzünk, az MTK-ban több a futómennyiség, ezenkívül edzőterembe is sűrűbben járok, mint amikor Vajdaságban játszottam. Azt hiszem, nagyon jó döntés volt az MTK, hiszen egy olyan egyesületbe kerültem, ahol nagyon fontos az utánpótlás nevelése, és az, hogy minél több fiatal kerüljön a csapatba.
• Áprilisban az Újpest elleni bajnokin két gólpasszt adtál és ennek köszönhetően sikerült az MTK-nak fordítani a rangadón. Ebből az derül ki, hogy nem egy Inzaghi-típusú csatár vagy, aki még a saját csapattársát is ellöki, csak hogy ő lője a gólt.
– A csatárok esetében a szurkolók legtöbbször nem azt nézik, hogy hány gólpasszt adott, hanem azt, hányszor talált be az ellenfél kapujába. Amikor kicsi voltam, akkor bizony én is Inzaghihoz hasonlóan cselekedtem, de mostanra ez megváltozott. Hogy pontosan mikor és hogyan, nem tudnám megmondani, de ma már képes vagyok a csapat érdekét a saját érdekem elé helyezni. Persze ennek is van hátulütője, mert volt néhány eset, amikor lőnöm kellett volna, én pedig passzoltam, és nem született gól az akcióból. Mondták már, hogy egyes esetekben nem baj, ha az ember egy kicsit önző.
• Hivatalosan az első gólodat az MTK színeiben a Győr ellen lőtted. Emlékszel még arra a találatra?
– Igen, azt hiszem, azt a gólt sose fogom elfelejteni. Csereként álltam be, megjegyezném, hogy kényszerű csere volt, ugyanis a másik csatár lesérült. Az egyik csapattársam nagyszerű ütemben ugratott ki, én pedig ellőttem a labdát a kapus mellett.
• Hogy látod, mennyi időnek kell elmúlnia, hogy ne csak csereként kapj lehetőséget a bajnoki mérkőzéseken, hanem meghatározó kezdőjátékos legyen belőled?
– Ez az év, pontosabban ez az idény még erre biztosan rámegy, ugyanis akad még jócskán csiszolnivaló a technikámon. Az MTK működteti az agárdi Sándor Károly Fociakadémiát, amelyben a fiatalok nagyon jó és alapos képzést kapnak. Nekem ebben sajnos nem volt részem, vagyis az alapok elsajátítása az én esetemben nem történt meg. Moholon néhány dolgot megmutattak, de az minimális ahhoz képest, amire itt tanítják a gyerekeket. A mi edzésünk úgy nézett ki, hogy az edző odadobta a labdát, mi pedig fociztunk…
• A mai fociban a profi labdarúgók nagyon nehezen boldogulnak játékosmenedzser nélkül.
– Ezt én is megtapasztaltam, különösen akkor, mikor az MTK-ba igazoltam, ugyanis akkor még nem volt ügynököm. Azóta azonban már van, ugyanis a CMG menedzserirodával kötöttem szerződést.
• A legtöbb labdarúgó, aki magyarországi klubban játszik, egy idő után megkapta a magyar állampolgárságot, s olyanok is akadtak, akik a válogatottban is bemutatkoztak.
– Most kezdem intézni a papírokat, de a válogatottság még messze van. Ha az eredményességet vesszük figyelembe, akkor inkább a szerbiai nemzeti együttesben szeretnék szerepelni, de ha egy napon kapnék egy meghívót a magyar válogatottba, annak is nagyon szívesen eleget tennék.
• A szintén moholi származású barátnőd, akivel két éve tart a kapcsolatod, azt mondta, barátságos és közvetlen vagy. Miattad költözött Pestre?
– Igen, ugyanis mikor Topolyán voltunk és szóba került ez a lehetőség, akkor megkérdeztem tőle, velem jönne-e. A válasz igen volt, ő pedig állta a szavát. Pesten különben nagyon jól érzem magam, már Topolyán is a sportnak, a labdarúgásnak éltem, és ezt a magyar fővárosban sikerült folytatnom. Mikor még Vajdaságban voltam, sokan piszkáltak, hogy miért nem megyek velük az éjszakába nyúlóan bulizni, szórakozni. A válaszom az volt, hogy azért nem, mert egyszer majd ez visszajön nekem, hogy csak a meccsekre koncentrálok. A dolgok jelenlegi állása szerint igazam volt.
• Négyéves szerződést kötöttél az MTK-val. Ha ez lejár, hová szerződnél legszívesebben?
– Ezen már sokat gondolkodtam, és mivel a fejjátékom még gyenge, úgy gondolom, hogy egy németországi, középmezőnyhöz tartozó csapat lenne számomra a megfelelő. Mondjuk a Bochumban, a Hannoverben vagy a leverkuseni Bayerben nagyon szívesen játszanék.
