Szeptember idusán több szerbiai tájékoztatási eszköz is közölte a következő hírt: Ljubomir Kolarovot, a Demokrata Párt tagját, aki a nemrég a Szerémségi Múzeum (Muzej Srema) igazgatója volt, szeptember 17-én leváltották, így már nem tagja a mitrovicai városi tanácsnak. Nem hivatalos információk szerint a leváltásra azért került sor, mert Kolarov több olyan fényképen is szerepel, amelyek bejárták az egész országot. Azokról a fotókról van szó, amelyeken a prágai rendőrség őrizetbe vette a belgrádi Crvena zvezda szurkolóit, az Európa-ligás Slavia–C.zvezda mérkőzés előtt. A fényképképeken Kolarov kezén bilincs van, körülötte pedig cseh rohamrendőrök. A mitrovicai polgármester, Branislav Nedimović javaslatára Kolarovot, mindennemű indoklás nélkül, felmentették a városi tanácsban betöltött tisztségéből.
A prágai rendőrök viselkedése sok újságban, fórumon vitatéma lett, ugyanis a csehek azt állították, helyesen cselekedtek, nem lépték túl a hatáskörüket, míg a szerbiai lapok és a C.zvezda vezetősége is kifogásolta a rendőrség munkáját, és túlkapásokról, erőszakos fellépésről beszéltek, cikkeztek. Kolarovot több zvezdással együtt tartóztatták le, s valóban a véletlen műve volt, hogy pont az őt ábrázoló képek árasztották el az internetet, hogy azokat közölte a legtöbb hírügynökség.
A 2006-os németországi világbajnokság idején volt alkalmam megismerni Kolarovot, mivel ő is azzal a szurkolói csoporttal utazott, amelyikben én is voltam. Együtt vacsoráztunk, együtt söröztünk és eközben mindenről beszélgettünk. Sőt még azt is elintézte, hogy egyszer élő adásban tudósíthattam telefonon keresztül a Szerémségi Televíziót. Kolarov kedvenc csapata a Crvena zvezda, de mint mondta, ha csak teheti, a válogatottat is elkíséri a fontosabb mérkőzésekre. Beszélt a cukorbetegségéről is, és a családjáról is mesélt. A németországi hazaindulásunk előtt egy órával arra kért, hogy adjak neki kölcsön száz eurót, mivel a Gelsenkirchen melletti kisvárosban sokkal olcsóbban meg tudná venni a neki és gyerekének szükséges gyógyszert. Kicsit sokalltam az összeget, főleg kilencnapi ismeretség után, ezért is döntöttem úgy, hogy „csak” harminc eurót adok kölcsön. Ha jól emlékszem, kért még másoktól is pénzt, így végül sikerült megvennie a gyógyszereket. Úgy váltunk el, hogy majd jelentkezik, küldi a pénzt, s ha úgy adódik, még egy munkát is beszervez a Szerémségi Tv-ben. A hazaérkezésünk után néhány héttel hívtam, írtam SMS-t, de válasz nem jött.
Erre tessék, a cseh rendőrségnek és a prágai fotósoknak köszönhetően egyszer csak – igaz, nem élőben, hanem csak fényképen – viszontlátom Ljubót. Megsajnáltam, hiszen eszembe jutott a cukorbetegsége, ami stresszhelyzetben fulladást is előidézhet nála.
Letartóztatás Prágában, kirúgás Mitrovicán – mindez egy hónap alatt. És most képzeljék el, hogy jönne egy kisebbségi napilap újságírója, hogy hol az ő 30 eurója?! Hogy nézne ez ki? Mikor az ember ilyen nehéz helyzetbe kerül, nem akkor kell még egyet rúgni rajta. Ezért, ahogy a címben is írtam, felejtsük el azt a 30 eurót, legyen az az én ajándékom egy hős „daliának”, aki a cukorbetegséggel dacolva mindent megtett hőn szeretett csapatáért. Csak az a gonosz cseh rendőrség és a mindig egymás háta mögött áskálódó párttagok ne lettek volna, hiszen, ha ők nincsenek, ma gazdagabb lennék, pontosabban mondva, nem lennék szegényebb 30 euróval…
