A héten két hír ragadta meg a figyelmem. Az első, hogy 50 százalék az esély arra, hogy Magyarország pekingi (ezüst)éremgyűjteménye eggyel gyarapodik, a második pedig, hogy a szerb sportvezetők sehogyan sem tudják megtanulni, hogy nem szabad a rúd elé szaladni.
Pars Krisztián magyar kalapácsvető nagyon szomorú lehetett Pekingben, hisz azt az átkozott negyedik helyet szerezte meg. Egy lépésre volt csupán a dobogótól, ő volt a legjobb azok között, akiket nem hívtak az éremosztáshoz. S lám, alig két hétre rá megtudja, hogy bizony a kettes számú lépcsőfokra kellett volna állnia. Ugyanis a dobóatlétáknál – megannyi példa akadt a múltban – nem szabad mérget venni a kihirdetett eredményekre. Athénban négy éve Annus Adrián volt a nyerő, majd dopping miatt vesztő, most pedig, ha a B próba is igazolja, két fehérorosz is trófea nélkül marad. Ez esetben a magyaré lesz az ezüst, vagyis egy atlétikai érem (ha nem is arany) négy év után bonyodalmas úton ugyan, de mégis hazatér.
Még elégedettebb lehet a pályafutása végéhez ért 34 éves japán Kodzsi Murofusi, aki a dobókörben a két legutóbbi olimpián egy ezüstöt hajigált össze, azután a laboratóriumi eredmények Athénban az aranyat, Pekingben pedig a jelek szerint a bronzot szállítják neki.
Egy sportmese így magyar szemszögből valószínűleg kedvezően ér véget. A másik viszont szerb oldalról nézve ismét csak nevetséges, és tulajdonképpen folytatása annak a mesének, amelyről a legutóbbi jegyzet szólt.
Két éve tart már Belgrádban a próbálkozás, hogy a főváros egy erős tenisztornát kapjon. Ki tudja, miért, a szövetség emberei női tornára pályáznak, mintha azt könnyebb lenne megkapni és megrendezni, mint egy rangos férfiversenyt, amelynek mellesleg a világban mindenképpen nagyobb visszhangja és súlya lenne. Ám legyen, a női torna sem rossz. Egy teniszhonlap, melyet az egyik belgrádi tévé működtet, szerdán felkiáltójeles címmel közölte, jövő októberben Belgrád tornát kap. Érdekes, hogy a menő lapok közül csak a Politika kapta be a horgot, a többi, amely a honlapról átvette a hírt, csupa bulvárlap volt. Ezeknek nem tűnt fel, hogy a szövetség megszólaló embere 650 vagy 750 ezer dolláros díjalapot emlegetett. Nos, a WTA-nál, amikor elkészítik a jövő évi versenynaptárt, nincs vagy ez vagy az. Pontosan tudni, hogy melyik tornának mekkora a díjalapja és melyik kategóriába sorolható. A honlap még az este piros betűs hírt közölt, amelyben megköszönte minden médiumnak, hogy átvette az exkluzív hírüket. Másfél órával később adta ki a WTA a jövő évi versenynaptárt, benne pedig Belgrád sehol. Érthetetlen, hogy kinek és miért kellett az „exkluzív”, de hamis hír. S csütörtökön este még mindhárom cikk (lesz – köszönjük – mégsem lesz) szép egymásutánjában ott volt a honlapon. Szégyenszemre.
