Az elmúlt hétvégén a kézilabdázók, a röplabdázónők és az úszók leendő Európa-bajnokságai helyszínéről döntöttek az arra illetékesek. Nagy meglepetés, hogy három rendezést Szerbia, egyet pedig Magyarország kapott. Nem az ország neve miatt, hanem mert nehezen volt elképzelhető, hogy Szerbia, Franciaország és Németország mezőnyében, megkapja a 2012-es férfi kézlabda kontinensbajnokság rendezési jogát, s hogy csak négy év elteltével Európa legjobb úszói ismét Budapesten adhatnak egymásnak randevút. Az viszont már nem meglepetés, tulajdonképen a fordítottja lett volna az, ha a női röplabda Eb-t és ugyanennek a sportágnak a leányifjúsági bajnokságát nem Szerbiának ítélik oda, hisz az ország, ha mással nem, a női röplabda legutóbbi nagyszerű eredményeivel valóban kiérdemelte, hogy válogatottjai a trófeákért egyszer saját közönség előtt is felléphessenek.
Nehéz pontosan megmondani, hogy Szerbia miért kapta meg a kézilabda Eb-t, amelynek 2012 januárjában majd Belgrád, Újvidék, Niš és Versec ad otthont. A szerb kézilabda ugyanis mélyponton van, s már az is nagy csoda volt, hogy a nemzeti válogatott kijutott a jövő évi horvátországi vb-re. Tény, hogy a franciák és a németek is sokkal nagyobb összeget voltak hajlandók befektetni, persze, még nagyobb nyereség reményében, mint amekkora pénzzel Szerbia számolhat a kiadás és kasszasiker oldalon is. Vegyük példának, hogy a francia pályázó bizottság a várt tiszta bevételt hozzávetőlegesen 10 millió euróban fejezte ki, míg, ha igaza lesz a szerb szövetség elnökének, itt a fenti összegnek legtöbb az egy ötöde várható, azzal, hogy a szövetség bevétele lenne egy millió, a többieké (államkassza, szállodák stb.) pedig még ugyanennyi.
Tudott viszont, hogy a szavazáskor az Európai Kézilabda-szövetség (EHF) küldöttei eurovíziós hangulatban voltak. A voksokat most is területi megoszlás szerint adagolták, mint ahogyan az a népszerű táncdalfesztiválon szokott lenni. A kelet európai országok, beszámítva ide a volt Szovjetunió egykori tagállamait, Szerbiát támogatta, a többiek pedig az eső körben megoszlottak a franciák és németek között, a második körben pedig együtt is néggyel kevesebben voltak az előbbieknél.
Nem vitás, hogy a szerb kézilabdának sokat jelenthet ez az Eb, különösen ha a férfiválogatott él az alkalommal, jól szerepel a vb-n és esélyes marad a londoni olimpiára. Az is tény, hogy e tájakon a sportágnak tekintélyes hagyománya van, széles a bázis, s alighanem csak rendezettebb viszonyokra és kellő szakmunkára lenne szükség, hogy újból a minőséggel is dicsekedni lehessen.
Egy biztos, hogy az Eb-n még véletlenül sem lehet ott Koszovó válogatottja. Nem azért, mert Szerbia a szervező, vagy esetleg Koszovó csapata képtelen lenne kiharcolni a részvétel jogát, hanem mert a szerbiai küldöttek a többi hasonló gondolkozású segítségével ismét elérték, hogy a függetlenségét kikiáltott ország ne legyen teljes jogú tagja az EHF-nek, ami válogatott szinten eleve meggátolja a nemzetközi szereplést. Talán mondani sem kell, ezt a tényt a szerb szövetség illetékesei nagyobb diplomáciai sikernek könyvelték el, mint az Eb megrendezésének megkapott jogát.
Egészen más téma az úszó Eb. Komoly ellenjelölt volt, mégis az a döntés született, hogy Budapest és a Margit-szigeti uszoda 2006 után újra az Eb színhelye legyen. A LEN részéről hivatalos magyarázatot nem olvashatunk, csupán tényközlőt, amely magába foglalja, hogy a magyar főváros az egyetlen, amely immár negyedszer is úszó Eb-t rendezhet. Így vagy úgy, Gyárfás Tamás, a LEN egyik alelnöke és a magyar úszósport első embere nagyon elégedett lehet. Van is rá oka, hisz a zürichi döntés valóban meglepő, viszont egyáltalán nem téves. Budapesten ismét nagyszerű Eb lesz, az biztos.
