Az ember azt hiszi, hogy káprázik a szeme, vagy legalábbis már nem megfelelő dioptriás szemüveget visel, amikor beleolvas egyes hivatalos közleményekbe, még akkor is, ha ott nem létfontosságú dolgokat tárgyalnak.
A sport ugyanis csak azoknak életbe vágó, akik a lehető legmagasabb szinten foglalkoznak vele, akiknek az egyetlen kereseti forrást jelenti. Nem gondolok itt a miniszter asszonyra, hisz ő nyugodtan lemondhatna, pártja találna neki más területet, amelyen – csakúgy mint a sportban – hasonló „nagyszerű ötletekkel egyengetné a fejlődés útját”.
Egyik nap azt kapjuk, hogy a minisztérium többé nem pénzeli az egyéni sportolókat, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy egyesek az átlagon felüli befektetés ellenére sem váltották be a reményeket, ezért a minisztérium majd a sport infrastruktúrájába öli a nép pénzét, vagyis létesítményeket épít, amivel javítja a sportolás általános feltételeit. Két nappal később viszont azt olvashatjuk a közleményben, hogy a Szerbiai Olimpiai Bizottság 599(!) potenciális jelöltet tart számon a 2012-es londoni játékokra.
A minisztérium egy lépéssel még tovább ment és 11 nevet választott ki. Ezek Lenđer és Szilágyi úszók, Španović, Jelača és Dudaš atléták, Maksimović birkózó, Nagy és Tomičević kajakozák, Obradović evezősnő, Ristović sportlövőnő és Mandić taekwondósnő.
Mint látjuk, csupa ifjúsági vb- vagy Eb-érmes, esetleg az U23-as versenyek dobogósai.
A kérdés: ha a minisztérium nem fizet sem nekik, sem edzőiknek, mire számíthatunk négy év múlva? Lesznek szép medencéink és csarnokaink, viszont a megnevezettek már majd külföldön boldogulnak.
Legyek még inkább szőrszálhasogató. Nem az a Lenđer és Szilágyi van a listán, akiknek a feje felett omlik le a medence mennyezete? Nem az a Maksimović, Obradović, Nagy, Tomičević és Ristović, akiknek a sportágait törölték a jövő évi belgrádi Universiadéról?
Csak arra kérem azokat, akik értik az egészet, hogy magyarázzak el azoknak, akiknek sehogy sem megy a fejébe.
