A szél csak néhányszor futott végig valamivel nagyobb erővel a parton, a palicsi vendéglőkben a kerthelyiségek látogatóinak nem kellett attól tartaniuk, hogy az asztalokon felborít mindent. Esetleg egy-egy szalvéta röppent fel és maradt ott karácsonyi díszhez hasonlóan a faágak között, vagy mintha játszott volna, ide-oda szökkent a pázsiton. Szép és meleg volt szombaton Palicson a dél, sétára, beszélgetésre és pihenésre különösen alkalmas.
Jánosi Elvira (jobbról) szervezői teendők közepette (foto:Ótos András és Tóth Tibor)
A rajt (foto:Ótos András és Tóth Tibor)
Voltak azonban sokan a Női strand előtt felállított két sátor környékén, akik egészen más célból látogattak ki a tópartra. Egy részük pólóban és futócipőben már türelmetlenül melegített fel-alá futkosva, majd egy frissítő erejéig tértek a lombok hűvösébe, mi, többiek pedig szolgálatból vagy csak kíváncsiságból mentünk oda. Már csak percek maradtak hátra a harmadik 12 és 24 órás palicsi nemzetközi ultramaraton kezdetéig, amikor a sokaságban ismerős arcokat fedezhettünk fel. Politikusok (országostól helyi posztokig), sportvezetők, helyi és vidéki sportbarátok, volt és aktív újságírók, fotósok és kameramanok váltottak időről időre néhány apró lépéssel társaságot, várva, hogy a futam elinduljon. Az emelvényen alkalmi műsor is folyt éneklő, zenélő és táncoló gyerekekkel, mindennek a központjában azonban, szerényen és kicsit visszahúzódott módon, de minden apróságra figyelve Jánosi Elvira, a szabadkai és palicsi sport egyik legérdekesebb egyénisége, a nemzetközi rangú futónő állt, aki versenyzőként legközelebb majd csak novemberben, a dallasi világkupán áll rajthoz, ám szombaton kora reggel, amikor legtöbben még aludtunk, edzés gyanánt Palicson már lefutott 13 kilométert. Amikor aztán Vojislav Tabački országos sportminiszter-helyettes a szalag elvágásával megnyitotta a rendezvényt, majd pedig Maglai Jenő, a községi képviselő-testület elnöke visszaszámlálással útnak indította a futókat, Jánosiné csak akkor lélegzett fel először a nap folyamán.
• Pontosan mekkora munka egy ilyen verseny megrendezése?
– Tulajdonképpen egy év kell rá, az egyik versenytől a másikig. Előbb persze elkészül az éppen véget ért verseny összegezése, a jelentések megírása, a pénzügyi elszámolás, ami mind együtt eltart jó ideig, és a következő verseny tényleges előkészületei januárban kezdődnek meg. A legfontosabb teendők a kiírás, a versenyzők meghívása, a projektumok elkészítése és beadása a minisztériumokba, a szponzorok gyűjtése stb., ami így együtt óriási munka.
• Szponzort is sikerült találni...
– Akadni akadt, de sok helyre kellett bekopogtatni, mire megtaláltuk azokat az igazi sportbarátokat, akik képesek és hajlandók is segíteni, míg sokan az aktuális gazdasági helyzetre hivatkozva utasítottak bennünket vissza.
• Szabadkán és Palicson mekkora támogatást élvez?
– Mindig akad, aki biztat, aki bátorít, hogy csináljam, mert, mi tagadás, kicsi vagyok én egyedül ehhez a nagy munkához. Nem mondanám, hogy mások gáncsoltak, de finoman visszautasítottak. Különben Palicsnak, Szabadkának vagy még bővebben ez a verseny sokat jelenthet, mert a szerbiai egyesületünk éppen ennek a versenynek köszönhetően jutott be a Nemzetközi Ultramaraton-szövetségbe.
• A télen még elég pesszimista módon nyilatkozott az illetékes minisztériumról. Ma viszont itt a képviselőjük.
– Ez is egy nagy lépés. A miniszterhelyettes egyben a Szerbiai Sportszövetség elnöke is, és éppen ő volt az egyik, aki korábban nem nagyon örült az ötletnek, hogy be akarunk lépni a nemzetközi szövetségbe. Most viszont személyesen győződött meg róla, hogy mi is az, amit csinálunk, máris elismeréssel nyilatkozott, amiért remélem, hogy a jövőben nagyobb megértéssel lesz irántunk és könnyebben jutunk anyagi támogatáshoz is.
A nagybecskereki Vojislav Tabački egykor válogatott birkózó volt, majd a sportágban bíróként, végül funkcionáriusként szerzett nevet. Idővel tagja lett a Szerbiai Sportszövetség vezetőségének, annak most elnöke is, emellett Snežana Samardžić-Marković miniszter asszony kinevezte helyettesének. Őt arról kérdeztem, milyen gondolatokkal jött Palicsra és milyen tapasztalatokkal távozik.
– Elsősorban azért jöttem el Palicsra, mert a minisztérium támogatta ezt a rendezvényt. Másodsorban pedig azért, mert érdekelt, hisz egészen más sportágcsaládhoz tartozom, és most találkozhattam először az ultramaratonnal. Az első tapasztalataim kedvezően, úgy tűnik, minden nagyszerűen működik és alakul, s remélem, a befejezésig is így marad. Az idő szép, a verseny színhelye is kivételes, a szervezés körültekintő, eddig nem lehet panasz. Bevallom, Jánosi Elvirát csak fél éve ismertem meg, erős benyomást gyakorolt rám, és most biztosíthatom, hogy a jövőben támogatásunkban részesül, hisz versenyzőként és szervezőként is kivételes eredményekre képes egyéniség.
