A XXI. férfi kézilabda-világbajnokságot január 16. és február 1. között rendezik meg: a torna 12 játéknapból áll, s a vb kezdetekor csak két napra nem lehetett jegyet venni, és természetesen még most sem lehet (figyelem: ez a feketepiacra nem vonatkozik!): az egyik a zágrábi Arenában megrendezésre kerülő döntő, a másik pedig a mai eszéki csoportmérkőzés. Valószínű, az utóbbira nem az Ausztrália–Argentína találkozó miatt fogytak el nagyon gyorsan a 80 (11 euró), a 150 (21 euró) és a 300 kunás (41 euró) jegyek, s nem is a Szlovákia–Románia mérkőzés miatt voltak ennyire népszerűek a belépők, hanem a rangadónak kikiáltott Magyarország–Franciaország összecsapást szeretné mindenki, akinek egy kis pénze van, élőben megnézni.
Eszékiek elmondták, hogy őket is csak ez a találkozó érdekli, s ezért még hajlandóak voltak sorban állni a pénztárak előtt, a többi napra eszükbe se jutott jegyet venni. Az biztos, hogy ismét rengeteg magyar szurkoló buzdítja majd Hajdu János tanítványait a gallok elleni mérkőzésen, amelyen egy győzelem, de még egy döntetlen is óriási siker lenne, ugyanis az olimpiai bajnok ellen pontot szerezni, nagy haditettnek számítana.
A szlovákok elleni 24:24-es döntetlennel végződött találkozón a magyar csapat négy hétméterest hagyott ki, így természetesnek tűnt, hogy a keddi edzés végén a fiúk heteseket lőttek Puljezevićnek és Fazekasnak. Császár és Mocsai nem tudtak hibázni, míg Putics, akinek a szlovákok elleni mindkét próbálkozását Stochl hárította, kedden sem volt valami magabiztos. Igaz, csak eleinte, utána belelendült, s sorozatban lőtte a gólokat. Csoknyai, a segédedző hangosan meg is jegyezte Hajdunak, hogy „megy ez nekik, most mind célba talál”, mire a szövetségi kapitány azt válaszolta:
– Ja, jó kapusnak belövik, csak rossznak nem.
Hajdu a rossz helyett mást használt, de talán azzal a szóval, írásban nem kellene Stochlt jellemezni... S ha már rossz kapus kerestetik, akkor az Origó internetes újság kézilabda szakírója, Pincési László azonnal jelentkezett, hogy ő biztosan rossz kapus, mivel csak kispályás focimeccseken szokott védeni, de azért, ha nem muszáj, mégsem váltaná le Fazekast, mivel nagyon félti a fejét, a hasát és az alatta levő igen érzékeny szervét is.
A magyar csapat felkészülten várja a mai, 19 órakor kezdődő mérkőzést, s már csak az a kérdés maradt nyitott, hogy vajon a magyar szurkolók a 17 órai Románia–Szlovákia találkozón hajlandóak lesznek-e a románoknak szurkolni, mivel, ha ők nyernek, akkor Magyarország minimum két ponttal jut a középdöntőbe, szlovák győzelem vagy döntetlen esetén pedig egy pontot már elveszítve vág neki Zágrábnak a magyar csapat.
Ami a franciákat illeti, ők az előző mérkőzések sajtótájékoztatóin jelezték, hogy a magyar csapat ellen lesz a legnehezebb, s maximálisan koncentrálnak majd, mivel tudják, hogy Hajdu Jánosnak olyan együttese van, amelyik, ha jó napot fog ki, bárkit képes legyőzni. Érdekes, hogy az Eszéken tartózkodó francia újságíróknak olyan pontos és megbízható árjegyzékük van a francia csapat prémiumáról, mintha az ember egy étteremben lenne, s az étlap mellett az árakat olvasgatná. A francia kollégák szerint a világbajnoki címért 45 000 euró ütné a játékosok markát, természetesen fejenként, az ezüstérem 25 000, a bronzérem pedig 20 000 eurót ér. Az első helyért járó összeg még a fele sem annak, amit a pekingi olimpiai bajnoki címért kaptak (100 000 euró), de nem szabad elfelejteni, hogy akkor a Francia Kézilabda-szövetség mellett a Francia Olimpiai Bizottság is beszállt a jutalmazásba. Philippe Pailhories, a L’Equipe sportnapilap újságírója szerint a játékosok soha nem fogalmaztak meg semmiféle elvárásokat, ami az anyagiakat illeti, hiszen a klubjaikban kiválóan keresnek, s számukra a válogatottban játszani óriási öröm. Ez nem is csoda, hiszen Nikola Karabatić a Kielben mintegy 600 000 eurót kap egy idényért, s rajta kívül a Bundesligában játszik még Guillaume Gille (Hamburg) és Thierry Omeyer (Kiel) is. Karabatić havi fizetése 50 000 euró, s érdekes, hogy Claude Onesta, aki a francia válogatott szövetségi kapitánya, s a Francia Kézilabda-szövetségtől kapja a fizetését, havonta 5000 eurót kap, vagyis tízszer kevesebbet, mint Karabatić, s nem mellékesen, az edző a nemzeti csapat érmei után is kisebb összeget kap kézhez, mint a játékosok. A francia újságírók szerint azonban Onesta elégedett, hiszen voltak spanyol ajánlatai is, de ő 2001-ben elkötelezte magát a francia válogatotthoz. Érdekesség, hogy Onesta előtte csak egyetlen egy klubcsapatot, a Toulouse-t edzette, így nincs egyetlen egy klubtrófeája sem, ám a válogatottal Horvátországban teljessé teheti a gyűjteményét, ugyanis 2006-ban Európa-bajnok volt, tavaly pedig az olimpiát nyerte meg, s már „csak” a világbajnoki cím hiányzik a kollekcióból.
Ami a szerb csapatot illeti, nekik tegnap volt a legfontosabb mérkőzésük Norvégia ellen (eredmény a 20. oldalon), ma pedig a harmatgyenge Szaúd-Arábia ellen lépnek pályára. Rossz hír, hogy a csapat egyik meghatározó játékosa, Ivan Nikčević Achilles-ín sérülése (rándulás) miatt, már elhagyta Porečet és visszatért Belgrádba.
