Úgy kezdődött, hogy Zadar főterén kirakták a világbajnokságon szereplő valamennyi, pontosan 24 válogatott zászlaját. Péntek reggel a zadari polgármester sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Zadarban az összes zászlót leszedik, mivel rengetegen telefonáltak, írtak e-mailt, hogy nagyon zavarja őket a szerb zászló, s minél előbb tüntessék el annak az országnak a lobogóját, amellyel Horvátország háborúzott. A polgármester szerint nem lehet azt megengedni, hogy tizenöt zászló lobog a főtéren, egy pedig nem. A rossz emlékek lassan törlődnek ki az emberek emlékezetéből, s a háborút nehéz elfelejteni. Stjepan Mesić, horvtát államfő kifogásolta a zadari polgármester döntését, mivel szerinte államnak az a feladata, hogy tiszteletben tartsa más nemzetek szimbólumait. A horvát kézilabda-szövetségben elhatárolódtak a zadari cselekedettől, mivel szerintük minden város maga dönti el, hogyan kívánja a lakosság érdeklődését felkelteni, s esetleg szebbé varázsolni a főteret. A szerb válogatt tagjai közül Vučković nyilatkozott, aki nem kívánta kommentálni az esetet, s csak annyit mondott, hogy ennek semmi köze a sporthoz.
Ki tudja, mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy Zadarban a szerb és a többi zászló ne legyen játéka, mindenféle szélnek…
* * *
A szerb szurkolókat sem kell félteni, ha már a zászlónál tartunk, ugyanis a horvát 24 óra napilap szombati kézilabdás melléklete szerint, a Szerbiából érkezett drukkerek Porečen annyira jól és biztonságban érezték magukat, hogy még azt is megtették, hogy egy horvát rendszámtáblás autóból kilógatták a horvátok nemzeti lobogóját és meggyújtották. Ebben az esetben a zászló nem a szél, hanem a tűz játéka volt.
