Munkatársunk helyszíni tudósítása
Négy középdöntős mérkőzés, kettő Zadarban, kettő Zágrábban. A mérleg: egy győzelem, egy döntetlen, két vereség. Szerbia döntetlent játszott Németországgal és nagyon súlyos vereséget szenvedett Lengyelországtól, a magyar válogatott kikapott a házigazda Horvátországtól, utána azonban legyőzte Svédországot.
Négy és fél ujjal is a csapat legeredményesebbje: Ivan Čupić nem lehetett ott az olimpián, mivel előtte az edzőtáborban a jegygyűrűje beleakadt egy kerítésbe és leszakította az ujját
Horvát kispados csendélet: Goluža (balról) ordít, Červar mutogat, Balić nem tud nyugodtan ülni
A zágrábi Arenában a szombati játéknap úgy kezdődött, hogy a Szlovákia–Dél-Korea mérkőzésen 10:6-os ázsiai vezetésnél meghibásodott a nagy eredményjelző tábla, mely a találkozót is közvetítette: nézni lehetett a meccset, de senki nem tudta, mennyi az eredmény, s azt sem, hány perc van hátra a félidőből. Ez a szlovákoknak kedvezett, akik, úgy látszik, szeretnek a zavarosban halászni, mivel néhány perc alatt megfordították a találkozót és 15:11-re vezettek. A félidő végéig az ázsiaiak még lőttek egy gólt, így a szlovákok háromgólos előnnyel mentek pihenőre. A második félidőre megjavult az eredményjelző, de az újságírók nem sokat láthattak a mérkőzésből, ugyanis a felettük levő lelátóról leengedtek egy hatalmas horvát zászlót. A szlovákok a második félidőben folytatták jó játékukat, s Stochl védéseinek köszönhetően magabiztosan nyertek. Talán a veszprémi vezetők elgondolkodhatnak, mennyire volt rossz döntés a szlovák kapust megvenni a Dunaferrtől, fél évvel később pedig visszaadni a dunaújvárosiaknak.
A macedónok bizonyították a decemberi Európa-bajnokságon, hogy a szervezés nem az erősségük, és most az is bebizonyosodott, hogy a horvátok sem szervezték meg hibátlanul a vb-t, ugyanis a magyar csapat tagjai nem tudtak leülni a sportcsarnokban! Hiába vitatkozott Sinka László, a szövetség főtitkára a szervezőkkel, azok még őt intették le, s mondták, nyugalom, ez van… A franciák a második találkozón különösebb megerőltetés nélkül nyertek a svédek ellen: a gallok már az első 15 percben eldöntötték a találkozót, ugyanis 11:3-as előnyre tettek szert. Karabatić hétszer volt eredményes, Omeyer pedig 40 százalékkal védett: 35 lövésből 14-et hárított.
A nap legnagyobb érdeklődéssel várt mérkőzésére, a horvát–magyarra telt ház lett, s a 100. válogatottságát ünneplő Császár hiába kérte vissza labdáját a kapu mögött helyet foglaló mozgássérült fiataltól, az betette a pólója alá és nem is akarta visszaadni. A végén Sinka és a szervezők közös erővel szerezték vissza a játékszert.
A horvátok elleni mérkőzésen sérülést szenvedett Nikola Eklemović és Hajdu János, a magyar válogatott szövetségi kapitánya
Szlovákia-Dél-Korea
Az biztos, hogy a horvátok nem becsülték le a magyar csapatot, ugyanis a középdöntő előtti mérkőzésen Blaženko Lacković a következőket mondta:
– Egy nagyon jó csapat, amely erőnlétben a világbajnokság egyik legjobb együttese. Külön kell figyelnünk Nagy Lászlóra, aki a Barcelonában is meghatározó szerepet tölt be, és rajta kívül valamennyien az európai élcsapatokban játszanak. Utoljára legyőztek bennünket, a jövő évi, ausztriai Európa-bajnokság selejtezőjében, Veszprémben 30:28-ra nyertek, de mi akkor nem a legerősebb felállításban játszottunk.
A hangulat pokoli volt, az egész terem fehér-piros kockába öltözött. Valčić góljára Császár és Nagy válaszolt, de ez csak még jobban feltüzelte a horvát drukkereket, akik felállva buzdították övéiket. Negyedórányi játék után 7:7 állt az eredményjelző táblán, s ekkor kérdezte meg a hangosbeszélő a horvát drukkereket: miért alszotok? Erre jött a nagy szurkolás, de hiába, ugyanis Ilyés góljával először vezetett Magyarország (11:10). Červar az őrület határán volt, őrjöngött, kiabált, elégedetlen volt a védelemmel, nem csoda, hiszen Császár is betalált (12:11). A félidőre kétgólos horvát vezetéssel mentek a csapatok, mivel a magyarok kínai figuráját Alilović hárította. A mérkőzés 17:16-os horvát vezetésnél dőlt el, amikor magyar emberelőnynél Putics támadószabálytalanságot vétett, a horvátok pedig három gólt lőttek (egyet kínai figurából, emberhátrányban). A vége egy tisztes, ötgólos vereség lett, ami miatt a magyar játékosok szomorúak voltak, (ez természetes), de emelt fővel veszítettek, senkinek egy rossz szava nem lehet a fiúkra. Annak, hogy vége lett a mérkőzés, minden bizonnyal én örültem a legjobban, ugyanis rajtam kívül mintegy 300 magyar drukker szurkolt a magyaroknak, illetve 15 magyarországi újságíró. Mi 315-en a 15 ezer ellen… Ja, és hogy a helyzetemet még jobban megértsék, nyakamban az akkreditáción nagy betűkkel: SRB.
Hajdu János: – Örülök, hogy egy ritkán tapasztalható, kiváló hangulatú találkozón jó mérkőzést játszottunk a házigazda válogatottal. A különbség azért lett ötgólos, mert a végén néhány ziccert kihagytunk. Gratulálok a horvát válogatottnak, a szurkolóikat pedig arra kérem, hogy vasárnap nekünk drukkoljanak a svédek elleni találkozón.
A szerb együttes egy drámai mérkőzésen, amelyen volt olyan pillanat, amikor hat góllal is vezetett, végül 35:35-ös döntetlent játszott Németországgal. Az utolsó másodpercekben a németeknél volt az előny, ám három másodperccel a vége előtt sikerült egyenlítenie Jovica Cvetković csapatának. Sajnos Ratko Nikolić, a beállós piros lapot kapott, ami egymeccses eltiltást von maga után, így a szerb együttes vasárnap nélküle állt ki a lengyelek ellen. Hogy ez, vagy valami más zavarta össze a szerb játékosokat, nem tudni, de Vujinék katasztrofálisan gyengén játszottak, s 21:7-re elveszítették az első félidőt, a vége pedig 35:23 lett Lengyelországnak, az előző világbajnokság döntősének. Az elődöntőtől dédelgetett szerb álmok így gyorsan szertefoszlottak.
Dél-Korea ellen is nyerni kell
A vasárnapi Magyarország–Svédország találkozó bővelkedett izgalmakban, ugyanis hol az egyik, hol a másik együttes vezetett, ami nem is annyira a védelmeknek, mint a német bírópárosnak volt köszönhető – mindent megtettek, hogy a svédek kétgólos előnnyel menjenek pihenőre. A második félidőben sem változott a bírók álláspontja, de szerencse, hogy Fazekas Nándor, a magyar együttes kapusa kiváló napot fogott ki, és heteseket, valamint ziccereket hárított, így a mérkőzést végül, ha csak minimális arányban is, de Magyarország nyerte 31:30-ra.
– Félidőben mondtam a német bírónak, hogy nagyon jól ismerik Mocsai Tamást a Bundesligából, tudják, hogy így szokott védekezni, miért fújták be azt a nem létező szabálytalanságot ellene? Mire a német játékvezető annyit mondott, hogy igen, nagyon jól ismerjük a Tamást, azért fújtam be. Egy nagyszerű mérkőzésen nyertünk, ám ez a siker kevés lesz a célunk teljesítéséhez, vagyis az 5. hely megszerzéséhez, ha kedden nem nyerünk Dél-Korea ellen. Visszatérve a svédek elleni meccsre, a szünetben úgy éreztem, nem nyerhetünk, ám utána sikerült fordítanunk, s a bírók is kegyesebbek voltak hozzánk. Persze a végén is befújhattak volna egy hetest, de szerencsére nem tették meg – mondta Fazekas, aki 40 százalék felett védett.
Nenad Puljezević: – Egy nagyon jó svéd csapatot győztünk ma le, amely szerintem pár év múlva a világ egyik legjobb együttese lesz. Dél-Korea ellen senki nem mehet biztosra, nagyon kellemetlen együttes, amit az is bizonyít, hogy a horvátok is nagyon megszenvedtek velük. Ha nyerünk, akkor elérhető közelségbe kerül az 5. hely, ami nem lenne rossz, de őszintén bevallom, jobb eredményre számítottunk. Persze most lehetne okoskodni, hogy mi lett volna, ha nem ebben a középdöntős csoportban, hanem a Zadariban, a szerintem gyengébben kapunk helyet, de azt hiszem, így utólag ezzel már kár foglalkozni.
Rossz hír, hogy Nikola Eklemović, a magyar válogatott irányítója lovaglóizom-sérülést szenvedett, így ő ezen a világbajnokságon, valamint az elkövetkező két-három hétben biztosan nem léphet pályára.
