A szerb és a magyar válogatott is teljesítette, sőt túl is szárnyalta a Horvátországban vasárnap este véget ért világbajnokság kezdete előtt kitűzött célt, ugyanis a magyar együttes a hatodik, s szerb pedig a nyolcadik helyen végzett.
Magyar szempontból kiváló eredménynek mondható ez, hiszen a Hajdu János vezette csapat csak a két döntőstől, Franciaországtól és Horvátországtól, valamint az ötödik helyezett, címvédőként érkező német válogatottól kapott ki, ezenkívül volt még egy döntetlenje, Szlovákia ellen. A legyőzöttek lajstroma (Ausztrália, Argentína, Románia, Svédország, Dél-Korea) jóval hosszabb, s ez mindenképp biztató, az azonban már nem, hogy a franciák és a németek ellen esélye sem volt nyerni a magyar válogatottnak, a szlovákok ellen pedig egy megnyert mérkőzés végződött döntetlennel. Örömteli, hogy a 28 éves Nagy Lacikából Nagy László lett, aki minden meccsen vállalta a felelősséget, s képes volt vinni a rá rótt terhet, mind támadásban, mind védekezésben. Puljezević bejelentette, hogy többé nem lesz válogatott, és helyére Mikler vagy Tatai kerül majd, ám nagy kérdés, hogy ha Fazekasnak nem megy a védés, akkor ők mire lesznek képesek. Hajdunak, a szövetségi kapitánynak volt néhány furcsa döntése és nyilatkozata a világbajnokság ideje alatt, de hiába bírálják sokan a kapitányt, a női csapattal az olimpián elért negyedik hely, a férfiakkal megszerzett világbajnoki hatodik helyezés után a hangoskodóknak – még akkor is, ha a kapitánynak kétszer is szerencséje volt – muszáj volt egy kicsit lejjebb venni a hangerőből és a kritikákból. A kapitány már jelezte, hogy a jövőben olyan játékosokat szeretne a keretbe behívni, akik védekeznek és támadnak is. Itt talán megpecsételődni látszott a Pick Szegedben játszó, zentai származású Milorad Krivokapić sorsa, aki utoljára 2006-ban játszott a szerb válogatottban, s azóta már megkapta a magyar állampolgárságot is, mivel Mišo csak támadásban bevethető. De ne felejtsük el, hogy Hajdu János a nyáron távozik a szövetségi kapitány posztjáról, s ha nyilatkozatát figyelmesen olvassuk és kicsit a sorok közé is bekukkantunk, akkor az derül ki, hogy szerinte Vladan Matić, a Pick Szeged jelenlegi edzője lenne a megfelelő utód a kispadon. Ez persze csak úgy lehetséges, ha a šabaci születésű Matić már nem lesz a Tisza-partiak edzője. De erre is van megoldás: üljön Skaliczky László a szegedi padon, Matić pedig legyen a szövetségi kapitány. Ha ez így összejönne, akkor könnyen megtörténhet, hogy a 2010-es ausztriai Európa-bajnokságra a jobbátlövő posztján három játékos, Nagy és a két szegedi, Laluska és Krivokapić szerepel majd.
Jovica Cvetković csodát művelt Szerbiában, ugyanis az országban ismét népszerű lett a kézilabda, az újságok egyre többet írnak erről a sportról, amely azonban még így is a labdarúgás, a kosárlabda és a röplabda mögött található. A szövetségi kapitány jó munkát végzett, sikerült az idősebb játékosokkal elfogadtatni a fiatalabbakat, akik gond nélkül beilleszkedtek a csapatba. Sajnos a szerb együttes védekezése abból áll, hogy a kapuban ott a hálóőr, majd ő kivédi a helyzetet. Ez ma már kevés, nagyon kevés, hiszen a több mint 100km/h-s sebességű lövéseknek csak – jobbik esetben – 30-40 százaléka hárítható. Pejanović, a kapus fél év múlva 35 éves lesz, és nehéz elképzelni, hogy a 2012-es, Szerbiában megrendezésre kerülő Európa-bajnokságon még olyan formában lesz, hogy a csapatba kerüljön. Stanić három év múlva 34. életévébe lép, de nem kell aggódni, mert az 1984-ben született Marjanacnak addigra élete csúcsformájában kellene lennie. Az is nagy kérdés, hogy a három év múlva esedékes Eb-n lehet-e majd még számítani az idősebbekre, mint például Ratko Nikolićra (1977), Mladen Boiinovićra (1977), Nikola Kojićra (1979) és a sérülékeny Danijel Anđelkovićra, aki nélkül a szerb együttes nagyon nehezen nyerhet a világ élvonalába tartozó együttesek ellen. S ami még nagyon fontos: hagyni kell Cvetkovićot dolgozni, mert jól végzi a munkáját, ha pedig le akar mondani, meg kell győzni, hogy ne tegye. Furcsa és szomorú, hogy a szövetségi kapitánynak nagyobb gondot okoztak a szerb újságírók, mint az ellenfél taktikája. Míg Lino Červar, a horvátok edzője külön köszönetet mondott a dalmáciai újságíróknak, akik a csoportmérkőzések során dicshimnuszokat zengtek róluk, addig a szerb tollforgatók az általános iskolások írástudói szintjén kritizálták a csapatot, a vezetőket és mindent, ami épp eszükbe jutott. Ha ez folytatódik, akkor nagyon nehéz lesz a 2012-es kontinensviadalon érmet szereznie a szerb együttesnek. Pontosítok: ha ez folytatódik, akkor a szerb együttes biztosan nem szerez érmet három év múlva, mert egy éremhez nagyon nagy akarat, összefogás és kitartó munka szükséges. A horvátok megmutatták, hogyan kell ezt csinálni: Červar vezetése alatt kilenc világversenyen nyolcszor elődöntőt játszottak. Három év soknak tűnik, pedig nem az, úgyhogy magyarok, szerbek, tessék lemásolni a horvát példát! Nem könnyű, de egy érem minden pénzt megér és minden befektetett energiát kárpótol.
