Katona Ervin (Fotó: Ótos András)
Véletlen egybeesés, hogy az év leghidegebb napjára beszéltük meg a találkozást és interjút a bizonyos vonatkozásban a világ immár hivatalosan is legerősebb emberével. Katona Ervin ő, a szabadkai születésű, Újvidéken élő, békés természetű izomkolosszus, aki a múlt hétfőn Szarajevóban lett a Strongman Champions League 2011. évi sorozatának az összesített győztese. Negyedik nekifutásra jutott fel sportágának trónjára, egy negyedik és két második helyezés után. Egyelőre annyi a biztos, hogy 35 évesen az ötödik idénybe is belekezd.
• Éreztél-e bármilyen lelki nyomást a nagy sikerlehetőség miatt?
– Nem, hisz egyik évben sem indítottam azzal a gondolattal, hogy megnyerem a sorozatot. Annyira összetett az egész, annyi a sérülések lehetősége és a fellépések kihagyása, hogy az elején lehetetlen tervezni az összesített győzelmet. A harmadik versenyen álltam az élre, és többé át sem engedtem. Azt hiszem, az idény ötödik versenye után kezdett foglalkoztatni a győzelem, akkor kezdtem számlálgatni, hogyan őrizhetem meg a pontokat és az előnyt.
• Szarajevóban dobogót reméltél, az is lett belőle.
– A szarajevói nem volt igazán izgalmas. Nyugodtan vágtam neki, mert tudatában voltam annak, hogy a hetedik hely is bajnokságot jelent. Mivel azonban dobogón akartam zárni, becsületesen végigcsináltam az egészet. Végig a második helyen álltam, a hajrában két számban is, nehogy megsérüljek, és tönkretegyem az egészet, nem adtam bele mindent, az utolsóban pedig pechem volt, amikor kiesett a kezemből a negyedik, a 180kg-os golyó, és összetört. Mivel előttem a kanadai fiú mind az öt golyót feldobálta, megelőzött.
• Csarnokban más, mint szabadtéren?
– Kamionhúzással kezdtük. Nagyon nehéz volt, mert nem a megszokott sík felületen húztuk, hanem csarnokban valami gumis talajon, amibe a kamion gumijai szinte beleragadtak. Az a gond, hogy amikor megindítottuk a kamiont, az nem gyorsult fel, végig ugyanazzal az erővel kellett húzni. Csak hárman teljesítettük az előírt távot, de valamennyien egy perc feletti idővel, a többieknek nem sikerült befejezni.
• Hogyan lettél egyáltalán erőember?
– Több mint 20 éve edzek már, s 11 éve versenyzek. Ez nem olyan sport, amibe az ember csak úgy kiskorában belekezd. Nincsenek kis kőgolyók, kis kamionok, kis ólomkofferek az edzéshez. Ez olyan sport, ahova hasonlókból tér át az ember. Súlylökők, súlyemelők és hasonlók, akiknek már megvan a tömegük, akiknek a súly és az erő is lehetővé teszi a strogman versenyzést. Az egészet azért kezdtem, mert az a korosztály vagyok, amely a nyolcvanas években a Schwarzenegger- és Stallone-filmeken nőtt föl. Bámultuk az erejüket és izmaikat, és mi is olyanok akartunk lenni. Versenyezhetnék más erőszámokban is, fekvenyomásban, erőemelésben stb.
• Mit kellett mindezért feláldozni?
– Nem érheti el bárki ezt a szintet, különösen, ha nem elég fanatikus. Itt a termemben is kérdezik egyesek néhány hét után, hogy miért nem haladnak gyorsabban. Megkérdezem akkor tőlük, hogy edzés után elmennek-e a kávézóba vagy más szórakozóhelyekre. Rendszerint igen a válasz. Én viszont nem járok el sehova, mert úgy sem haladni, sem megtartani a szintet nem lehet. Amikor én ledolgozom a napi edzésadagot, akkor a pihenés, a megfelelő étkezés és hasonlók foglalkoztatnak, nem pedig a kimenő. A sportokban, ahol az alaperő és az izomzat dominál, 24 órás fegyelem kell. Lehet másképp is, de akkor nem lesz teljes az eredmény.
• Van kedvenc versenyszámod?
– A tartó- és futkározószámok a kedvenceim, bár tulajdonképpen minden attól függ, hogy mekkora éppen a súlyom. Ha nagyobb a súly, az egyik, ha kisebb, akkor a másik versenyszámok mennek jobban. De nem is erre összpontosítok, hanem arra, hogy sokoldalú, kiegyensúlyozott legyek. Egyes riválisaim bizonyos számokban fölényesen nyernek, a többiben nagyon lemaradnak. Én a legtöbben a csúcs és a középmezőny vonalán mozgok.
• Milyen a viszony közöttetek, erős emberek között?
– Ez az egyetlen sport, ahol a riválisok egyben a legjobb barátok is. Egymásra vagyunk utalva, együtt töltjük a versenyeken a napokat, egyszerre étkezünk, segítünk egymásnak a felszereléssel és egyéb kellékekkel. Azért, mert egyéni sportolók vagyunk, nincs mögöttünk szponzor vagy szövetség. Még olyan sincs, hogy ketten-hárman kiválnak külön társaságba.
• Mik a további terveid?
– A felkészülés első vagy középső szakaszán járok, és a mutatók szerint jó formában vagyok, s ami nagyon fontos, nincs sérülésem, nem fáj semmim. Lehetek tehát még jobb is, ami azt jelenti, hogy legalább olyan erős leszek, mint az elmúlt évben voltam. Márciusban Finnországban indul az új idény, azt terveztem, hogy négy-öt verseny után, májusban vagy a nyáron eldöntöm, hogyan tovább.
• Milyen gondokkal találkozol az életben a testtömegedből kifolyólag?
– A legnagyobb gondom, hogy külön, önmagam választotta elzárt világban élek, mint a riválisaim is. Az izolációt részben feloldja, hogy amióta Újvidéken vagyok, nem egyedül edzem, van hozzá egy kisebb társaság, amiért jobb az edzések hangulata. Itt a terem feletti épületben van a lakásom, 20 méterre van ide a bevásárlóközpont, és a városban nem is járok sehova. Tisztában vagyok vele, hogy a terveim csakis így tudom megvalósítani, és elfogadtam ezt az életmódot.
• Mondd, hogyan tudsz te egyáltalán ruházatot, például inget venni?
– Kizárólag sportosan öltözködöm, már régóta nem hordok például ingeket. Nincs is rám szabott konfekciós szám, amiért egy ideig varrattam őket, azután, ahogyan növekedett az izomtömegem, úgy láttam, hogy nem is állnak jól. Különösen a gallér gyűrődött mindig össze.
• Gondolom, ahol csak megjelensz, alaposan szemügyre vesznek.
– Persze hogy megbámulnak egy 150 kilós embert. Semmi gondom nem akadt az alkatomból kifolyólag, amióta pedig a Big Brotherben is voltam, felismernek, már nemcsak mint izomtömeget, hanem mint egyéniséget is ismernek. A sportom publikumát amúgy nem egy szűken behatárolt korosztály jelenti. Ott vannak a nézőtéren a nők és férfiak, gyerekek és idősek egyaránt. A legnagyobb gondom az utazás. Azt nem kerülhetem el, és egy hosszabb repülőút például nagyon megvisel. Begörcsölök és bemerevedek a szűk ülőhelyeken.
• Mit jelent neked a szabadidő?
– Internetezek, tévét nézek. Az internet sokat segít a számomra fontos ismeretek szerzésében, a tévében pedig a régi történelmi jellegű dokumentumfilmeket és a sportot szeretem nézni. Minden sportot szeretek, kivéve a focit. Abból csak a vb-t követem, semmi mást.
• Mivel étkezési szakértőnek is hívhatunk, te mit gondolsz a Đoković-féle étkezési titkokról?
– Erről nem tudok szinte semmit. A részletek nem ismertek előttem, és nem tudok választ adni. Viszont egészen biztos, hogy az egészséges és minőségi táplálkozásnak, valamint a pihenés szabályosságának minden sportban jelentős a szerepe.
