Szerdán 17 órától a zentai asztaliteniszklubban rendezik meg a női Szuperliga elődöntőjének visszavágóját, melyen a város nevét viselő együttes a Versec méri össze erejét.
A legtöbb sportban a taktika nagyon fontos dolog, hiszen az edző jó tanácsait figyelembe véve egy gyengébb játékos is nyerhet az erősebb ellen. A múlt héten a női Szuperliga elődöntőjének első mérkőzését Versecen rendezték, ahol a város nevét viselő csapat és a Zenta játszott egymással. A két páros mérkőzés igen rosszul kezdődött a zentaiak számára, akik mindkét asztalon vesztésre álltak. Az első szett után a zentaiak edzője, Mellik Zoltán a következőket mondta a lányoknak:
– Nézzetek szét a teremben! Háromszor annyian vagyunk mint a verseciek, mitől féltek?!
A kicsit furcsa szakmai tanácsok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, s a Zenta 6:3-ra megnyerte a mérkőzést, melynek visszavágójára ma délután öt órától kerül sor a Tisza-parti városban. Az utóbbi időben a zentaiak hozzászoktak, hogy a női csapat országos bajnok, s ezért jóval kevesebben járnak a mérkőzésekre, mint az első vagy a második titulus megszerzésekor. Az idén azonban más szelek fújnak, ugyanis az újvidéki Vojvodina nyerte az alapszakaszt, méghozzá fölényesen, hat pontos különbséggel a Zenta előtt, amely egyszer veszített a Vojvodinától, egyszer pedig döntetlent játszott, s ezen kívül még egy vereség (Versec 3:6) is becsúszott.
– Az első és a második bajnoki cím még érdekes volt a szurkolók számára, mivel utoljára 31 évvel ezelőtt volt bajnok a csapat, s a kisvárosban már nagyon várták az újabb titulust. 2005 óta az alapszakaszt és a rájátszást is fölényesen nyertük, s emiatt a mérkőzések már nem voltak annyira izgalmasak, érdekesek. Az utóbbi időben már csak a törzsszurkolóink jártak meccsre – mondta Mellik Zoltán.
• Mennyit számít a csapatnak a szurkolók jelenléte?
– Mint minden együttesnek, nekünk is rengeteget jelentenek a drukkerek. Ez bebizonyosodott az idei elődöntő első mérkőzésén Versecen is, amikor igaz, hogy nem túl sokan, de egy kemény mag eljött a mérkőzésre, és szerintem az ő jelenlétük nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megnyertük a mérkőzést, jobban mondva, hogy fordítottunk azon, ahogy elkezdtük a mérkőzést, mivel mindkét páros elveszítette az első szettet, úgy, hogy alig találkoztak a labdával.
• Könnyebb lesz a zentai találkozó, mint a verseci?
– Biztos vagyok benne, hogy a csapat tagjai, főleg a fiatalabbak, sokkal könnyebben játszanak majd hazai közönség előtt, mint idegenben. Nem akarok fölényeskedni, de mi Versecen már elvégeztük a munka nagy részét, s Zentán ez a Versec nagyon nehezen tud majd nyerni. Ennek ellenére nem úgy megyünk bele a mérkőzésbe, hogy már nyertünk, itthon is, főleg fejben kell „ott lennünk”, s akkor nem lehet baj. Tőke Márta a múlt hét végén megsérült, megrántotta a nyakát, de a jelen állás szerint mára felépül, s így ő is játszani fog.
• Válasz azoknak, akik úgy gondolják, hogy a Zenta mindig nyer?
– Azoknak azt üzenem, hogy most éppen az az év van, amikor három fiatal került be a csapatba, akiknek igen nagy szükségük van a szurkolókra, akik, ha eljönnek, s drukkolnak, talán ismét elmondhatják, hogy a Zenta már megint nyert. Ez még nem az a Zenta, amelyik volt három-négy évvel ezelőtt. Reménykedek, hogy pár év múlva ismét egy olyan csapatunk lesz, amely fölényesen nyerte meg a bajnokságot.
• A csapat egyik fele (Tőke és Tápai) idősebb, a másik fele (Tóth, Gyurcsik, Radonjić) pedig jóval fiatalabb. Mennyire sikerült jól a rutin és a fiatalság párosítása?
– A Versec elleni elődöntőben bebizonyosodott, hogy a fiatalabbak egy ilyen fontos meccsen, idegenben még nem tudják hozni azt a játékot, amire különben képesek. Ez persze valahol érthető is, hiszen 14 éves lányokról van szó, akik még eddig soha életükben nem játszottak országos csapatbajnoki elődöntőt. Nem az a probléma, hogy nem harcolnak eléggé, vagy nem akarnának hozzájárulni a sikerhez, csak éppen abban a pillanatban, a teher alatt nem tudják a maximumot nyújtani. Szeretném nagyon megdicsérni a két idősebb játékost, akik Versecen öt meccset nyertek meg a hatból, minden elismerésem az övéké.
• Lépjünk egyet, s tegyük fel, hogy már döntős a Zenta. Amennyiben a másik ágon a Vojvodina jut a fináléba, úgy az első mérkőzés Zentán lesz.
– Nem szabad elfelejteni, hogy, a fenti esetet figyelembe véve, mi öt év után úgy várjuk a döntőt, hogy nem nyertük az alapszakaszt. Ha objektívek akarunk lenni, akkor be kell vallani, hogy a Vojvodina jobb csapat tőlünk, s ezúttal a teher az újvidékieken van. Ők az esélyesek, de ha az első, zentai mérkőzésen megvernénk őket, akkor a visszavágón már minden megtörténhet.
