Joachim Löw, a német válogatott szövetségi kapitánya és tanítványai nagyon tarthattak attól, hogy a svájci–osztrák közös rendezésű Európa-bajnokság elődöntőjében úgy járnak, mint előttük a svájciak, a csehek és a horvátok. Az említett együttesek ugyanis hiába vezettek a törökök ellen, a Fatih Terim által irányított csapat az utolsó másodpercekben lőtt gólokkal megfordította a mérkőzést vagy kiharcolta a döntetlent.
Hogy ez volt-e az oka annak, hogy a német csapat az első 25 percben mindent megtett, hogy ne rúgjon gólt, de egyet legalább kapjon, vagy a lámpaláz, nem tudni, mindenesetre a taktika bejött, ugyanis a törökök előbb Kazim-Richards révén eltalálták a felső lécet, majd a 22. percben ismét az ő perdítése csattant a felső lécen, ám a labda Ugur Boral elé került, aki, ha kicsit nyögvenyelősen is, de Lehmann lába között a kapuba juttatta a labdát. Megvolt a török előny, a németek is „megnyugodhattak”, most már biztosak voltak, hogy nem lesz török fordulat, és elkezdhettek játszani. Ez olyannyira jól sikerült, hogy négy perc múlva Podolski beadását Schweinsteiger egy szép mozdulattal pörgette a kapuba. Aztán külön említésre méltó esemény nem történt, talán az, hogy a második félidőben Lahmot szabálytalanul állították meg a 16-osban, de Busacca játékvezető vagy nem látta az esetet, vagy elhagyta a sípját valahol, ugyanis úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna. Talán nem véletlenül mondta a svájciak most már csak volt szövetségi kapitánya, Köbi Kuhn, botrányos, hogy Busacca Eb-elődöntőben bíráskodhat... Tíz perccel a vége előtt Rüstü ismét bizonyította, hogy miért is Volkan Demirel lenne az első számú kapusa a török csapatnak, feltéve, ha a csehek elleni mérkőzésen nem gurulnak el a nyugtatós bogyói, s nem ront neki a hórihorgas Kollernek. Rüstü a horvátok elleni negyeddöntő 119. percében ok nélkül elhagyta a kapuját, s e tettének köszönhetően a törökök gólt kaptak. A tékozló Rüstü e cselekedetét az elődöntőben is megismételte, a kapott gól ezúttal sem maradt el: Podolski beadására ezúttal Klose érkezett jól, majd fejjel a hálóba továbbította a labdát. A televízió előtt ülők ekkor már a fejüket fogták és tépték a hajukat, de nem a német gól miatt, hanem azért, mert a „hiba a nemzetközi közvetítővonalban” felirat olyannyira állandó lett, mint matematikában az, hogy a pi értéke 3,14. És amikor visszajött a kép, akkor a törökök is visszajöttek a meccsbe. Sabri ki tudja már hanyadszor csapta be Lahmot, s az élesen belőtt labdába Semih szúrt bele, Lehmann meg tehetetlenül nézte és várta, amint a labda begurul a rövid sarokba. A törökök huszáros hajrája tehát ezen meccsen is megvolt, de ekkor a németek döntöttek úgy, hogy előveszik a török receptet, a szerint jutnak be a döntőbe. Négy perccel az egyenlítő gól után Lahm, aki elfelejtette, hogy pár minutummal előbb bohócot csináltak belőle, egy kényszerítő után betört a 16-osba, és bombagólt lőtt a jobb felső sarokba, ezzel eldöntötte a továbbjutás sorsát.
A németek így 1996 után ismét bejutottak a döntőbe. A Nationalelf eddig ötször játszott finálét az Eb-ken, és csak egyszer szenvedett vereséget.
A mérkőzés jegyzőkönyve: Németország–Törökország 3:2 (1:1)
Bázel, 42 000 néző, vezette: Massimo Busacca (Svájc). Góllövők: Schweinsteiger a 26., Klose a 79., Lahm a 90., illetve Ugur Boral a 22. és Semih Sentürk a 86. percben.
Németország: Lehmann, Friedrich, Mertesacker, Metzelder, Lahm, Rolfes (Frings), Hitzlsperger, Schweinsteiger, Ballack, Podolski, Klose (Jansen).
Törökország: Rüstü, Sabri, Gökhan Zan, Mehmet Aurélio, Hakan Balta, Hamit Altintop, Mehmet Topal, Kazim-Richards (Tümer), Ayhan (Erdinc), Ugur (Gökdeniz), Semih.
