A szerbiai leány serdülő vízilabda-válogatott a közelmúltban Portugáliában szerepelt egy erős nemzetközi tornán, s nem kis meglepetésre a harmadik helyet szerezte meg. A lányok teljesítményéről a belgrádi Sportski Žurnal is beszámolt, amelyben Aleksandar Krstonošić szövetségi kapitány nyilatkozott, ám érdekesmód eredményekről nem beszélt. Hogy azért tisztábban lássuk a képet, megkérdezhettük a zentai Pataki Zsókát, aki a csapat fő erősségének számít, hiszen a 23 szerbiai mezőnygólból kilencet ő szerzett.
– Elöljáróban el kell mondani, hogy nem egy összeszokott csapatról van szó, hiszen mindeddig csak két miniedzőtáborban találkozhattunk, így nem nagyon tudjuk, ki mire képes. Ennek fényében a portugáliai torna is döcögősen indult a számunkra, hiszen Csehországtól 26:4-re veszítettünk. A második meccsünket a házigazda Portugália ellen vívtuk. Ők szerintem hasonló játékerőt képviselnek, mint mi, de régebb óta vannak együtt, s jobb a kondíciójuk. Mi csak az első két negyedben tartottuk magunkat, azután a szusz és a koncentráció is elfogyott, és 9:4-re veszítettünk. A harmadik meccsen a franciákkal játszottunk, akik sokkal erősebbek voltak, így 19:3-ra nyertek.
• Ha már harmadikok lettetek, ezek után már győzelemről is szólhatsz!
– Még nem, mert előbb az olaszok következtek, akiknek még gólt sem sikerült lőnünk, de 24-et kaptunk! Ezután következtek az ukránok, akikkel végig fej-fej mellett mentünk, s végül ötösökkel sikerült őket megverni 11:9-re. Végül egy tragikus történés miatt játszhattunk a 3. helyért. Történt ugyanis, hogy a csehek 48 éves szövetségi kapitánya a lelátón szívinfarktust kapott, és meghalt. A csehek természetesen rögtön hazautaztak, így mi játszottunk újra a portugálok ellen. A mérkőzés előtt sokat beszélgettünk arról, hogy képesek vagyunk megnyerni ezt a találkozót, csak oda kell figyelnünk. Hogy ezért, vagy valami másért, egész jól kezdődött a meccs a számunkra, mert vezettünk is, de a végén 5:5 lett, s következtek újra az ötösök, amelyeknél a végén ők rontottak, mi meg nem. Sikítozás, örömkönnyek, nagyon örültünk...
• Ez volt az első külföldi versenyed?
– Nem, tavaly már voltam Szalonikiben, ott aranyérmesek lettünk.
• Ez tehát sokkal erősebb torna volt?
– Igen, meg közben fiatalodott is a csapat, úgyhogy időre van szükségünk.
• A statisztika szerint is a legjobb vagy a csapatban. Mennyire vagy „vezető” típus, mekkora teher mindez számodra?
– Nem nagyon szeretek vezéregyéniség lenni. Nem vagyok egy kiabálós típus, s nem is nagyon erőltetem mások „oktatását”. Emígy szépen beilleszkedtünk a csapatba, ezzel semmi gond sincs.
• Ha összehasonlítod azokat a zentai edzéseket, amiken még a fiúkkal is alkalmatok van gyakorolni, és a felkészüléseket, melyikre adnád a voksod?
– A gyakorlati hasznát nézve a zentai edzések bizony többet érnek.
• Szerbiában a női póló egyértelműen a férfi árnyékában van. Mi kell ahhoz, hogy ti is felzárkózzatok az élmezőnyhöz?
– Mint ahogy említettem, ez a mi csapatunk nagyon fiatal és tapasztalatlan. Ha lesz rá lehetőség, hogy ehhez hasonló tornákon vegyünk részt a jövőben, úgy biztos vagyok benne, hogy fejlődhetünk. Ami engem illet, nekem is van mit fejlődnöm, főleg erőnléti téren. Itt nem az úszásra gondolok, hiszen ott a legjobbak között vagyok, hanem az izomtömegre. Azt viszont elvárni, hogy a szoros élmezőnyhöz zárkózzunk, szerintem illuzórikus, hiszen az előttünk járó válogatottak sokkal többet játszanak, sokkal többet vannak együtt. Itt nem arra gondolok, hogy sokkal többet edzenek, hanem az edzés minősége más, meg nyilván a sokkal jobban képzett edzők sokkal jobban el is magyarázzák a dolgokat nekik.
• Most fejezed az általános iskolát. Immár biztos, hogy ennél a sportágnál kötsz ki?
– Igen, vízilabdázni szeretnék.
• Többek között kiválóan sakkozol is...
– Végül is a kettő megfér egymás mellett, de nekem a sakk egy kicsit „nyugis” volt, így a vízilabda került előtérbe.
• Mit üzennél azoknak a kis-nagylányoknak, akik esetleg pont ezzel a sportággal kacérkodnak?Hogyan kell megindulni?
– Én tulajdonképpen azért ragadtam itt, mert az egykor úszó anyukámmal sokat jártunk le a medencébe, s pont abban az időben, amikor a nagyfiúknak mérkőzéseik is voltak. Érdekesnek találtam az egészet, elkezdtem edzeni, s nagyon megtetszett, hisz minden olyan sportágat szeretek, amelynek köze van a vízhez. Mivel a labdajátékokat is szeretem, adott volt a kombináció. Szeretek kajakozni is, de a kézilabda is tetszik.
• Utazzunk néhány évet a jövőbe. Mit látsz?
– A vízilabdát biztos, meg a zentai általános gimnáziumot. Azután – majd meglátjuk!
