Nem tudom, hogy figyelmesen követik-e a világ különböző nagy- és egyéb hatalmi központjaiban mondottakat. Bevallom, én nem éppen a legnagyobb érdeklődéssel teszem azt, viszont azért esetenként valami megüti a fülem, vagy más valamin megakad a szemem.
Már nem emlékszem, hogy hol és milyen alkalomból, de a hivatalos Moszkva tette közzé, hogy szerintük Koszovó az európai kábítószer-kereskedelem központja. Ha e vélemény mellé helyezzük a máshol elhangzottat, mely szerint Koszovó Szerbia része, a vaslogika alkalmazása révén azt is kiszűrhetnénk belőle, hogy az oroszok szerint Szerbia az európai drogkereskedelem központja.
Persze hogy nem ezt állították, feltehetően eszük ágában sem volt, hogy ily sután mondjanak véleményt, de tény, hogy a kettő így is összeolvasható.
Vegyük most itt az analógiát. Mondjuk például azt, hogy Szerbiában majdnem minden csapatsportban a Partizan a bajnok. Tegyük mellé, hogy ezek a klubok Európában nagyrészt csapnivalóan szerepelnek. Levonhatnánk a kettőből, hogy a Partizan a szerbiai sport szégyene.
Vagy vegyünk egy másikat. A szerbiai klubok sajtóértekezletein minden egyes esetben elhangzik, ha játékos mondja, ha edző, ha tisztségviselő, hogy hívják a szurkolókat, legyenek segítségünkre az elkövetkező fontos találkozón. A szurkolók azután jönnek, az általuk keltett hangzavar nem elégíti ki őket, hanem leginkább nagyobb rendbontást is csinálnak. Ennek pedig a klubok fizetik meg az árát. Levonhatnánk belőle, hogy a szerbiai klubok tulajdonképpen saját anyagi helyzetük ellen dolgoznak, noha állandóan a pénzhiányra panaszkodnak.
Nem hatott ezért meglepetésként a napokban, amikor először halottam klubvezető részéről, hogy elegük van már a „törzsszurkolókból”. Ők ugyanis nem jönnek maguktól. Őket hívni kell. Azután meg kell velük beszélni a „ténykedésük” feltételeit. Pontosabban, hogy a szurkolásukért mit kapnak. Mert ha nem hívják őket, abból baj lehet. Ha nem ígérnek és adnak nekik semmit, abból még nagyobb baj lehet.
– Hát kell nekünk olyan szurkoló, aki nem klubszeretetből jár a meccsekre? – kérdezte az illető.
Nem azt válaszoltam, pedig mondhattam volna, hogy amilyen a sport, olyan a szurkoló is. És itt álljunk meg, mert biztosan visszakanyarodnánk a politikához. Amiből pedig le lehetne vonni… Éppen azt!
