Amint befejeződtek a 2024-es labdarúgó-Eb selejtezői – pontosabban három helyért még tizenkét válogatott márciusban pótselejtezőt vív, közöttük a lengyelek és a 2004-es bajnok görögök –, megkezdődhettek a találgatások. Valamivel precízebbek lehettek az előzetes véleményezések, amint az UEFA közzétette a sorsolás kalapjait. Tény azonban, hogy sok kézzelfoghatót azóta sem tudunk megnevezni, csupán az a bizonyos, hogy melyek azok a válogatottak, amelyekkel az egyes résztvevők az Eb csoportküzdelmei során nem találkozhatnak, mivel egy kalapba helyezték őket.
Ma további akadályok hárulnak el a jósolni kedvelők elől, hisz Hamburgban megejtik a sorsolást, és a többiekkel együtt a szerbiai és a magyar fociimádók is megtudják, hogy kedvenceik melyik négyesből kísérlik majd meg a továbbjutás kiharcolását. Biztosan lesznek elégedettek (egyesek talán ok nélkül), nagy lelkesedéssel és túlméretezett derűlátással, és persze olyan Eb-résztvevők is, amelyek vezetői, játékosai, szurkolói és médiája azonnal belefog a siránkozásba vagy a balsors átkozásába.
Érdekes, hogy a szokásokkal ellentétben Szerbiában és Magyarországon is a kalapok összetételének kihirdetése és a mai sorsolás közötti időszakban meglehetősen kevés volt a találgatás, amit mégis megtettek, még szokatlanabbul visszafogottra sikerült, egyedül a két szövetségi kapitány jelentett némi témát. Magyarországon Rossi, akit már néhány éve agyba-főbe dicsérnek, a legnagyobb hős címét érdemelte ki, Szerbiában pedig azt mérlegelték, hogy Stojkovićnak maradnia kell a kispadon, vagy pedig távozni a sikeresen zárt, de meglehetősen szürke és erőtlen selejtezők után. Legrövidebben értékelve, a magyar válogatottat és Rossi kapitányt dicséri, hogy a számukra kedvező összetételű és csaknem eleve Eb-re kijutást szavatoló csoportban veretlenül védték meg a fő esélyes szerepkörét, míg Szerbia esetében meglehetősen sokan viszonyulnak visszafogottan az egykor híres focista hírében állt kapitányhoz, akinek a gárdája a szintén kedvező összetételűnek, tehát nagyon erős válogatott nélkülinek látott csoportban mindkétszer veszített a nyertes magyarok ellen, és mindkétszer ikszelt a harmatgyönge, nyeretlenül csoportutolsó bolgárokkal.
A hét elején Dragan Džajić, a szövetség eleve, már a megválasztáskor protokolláris szerepkörre lefokozott elnöke nyilatkozott, és kimondottan ügyesen titkolta el a véleményét. Ha a freudi tudatalattit hívjuk segítségül, ráfoghatnánk Džajićra, hogy ami a válogatottat illeti, még az árnyékától is tart, különben nem emlegette volna, hogy szerinte a szerb válogatott számára, ha nem lesz sokkal felkészültebb, mint a selejtezőre volt, nemcsak a legrangosabb és a múltban legsikeresebb válogatottak, Németország, Spanyolország, Franciaország, Anglia és Hollandia, hanem például Románia és Albánia is nagyon kellemetlen laposztás lehetne.
