Nikola Pašić politikust 1891 és 1926 között nyolc alkalommal nevezték ki Szerbia és Jugoszlávia (akkor Szerb–Horvát–Szlovén Királyság néven) miniszterelnökének. Jó képességű politikusnak számított, akit egyszerre tiszteltek és utáltak is, viszont senki sem vitathatta el tőle a beszédkészséget, szellemessége révén pedig számos anekdota maradt a köztudatban. Egy alkalommal így két illető kérte meg, hogy tegyen közöttük igazságot.
Előbb az egyiket hallgatta meg, és azt mondta neki, hogy igaza van. Azután a másikat fogadta, s őt is az „igazad van” megjegyzéssel küldte útjára. Az egészet végighallgatta a titkára, aki azonnal tiltakozott, mert nem lehetett mindkettőnek igaza. Pašić erre komor arcot vágott, majd hamiskás mosoly kíséretében azt mondta: Tudod, fiam, neked is igazad van!
Valahogy így vagyok a múlt pénteken a dubaji elődöntőben lejátszott Rubljov–Bublik meccsel. Meglehetősen botrányosra sikerült, ami nem egészen meglepő, mert az oroszból kazahhá lett Bublik ideges alkat, aki például mérgében szívesen zúzza össze az ütőjét, míg Rubljov nehezen tartja a száját, bár nem szokott csúnyákat mondani. A kazah ütőtörő show-műsora ezúttal sem maradt el, a döntő játszmában pedig, miután leadta a breakelőnyt, ami lelkileg erősen megingatta, egy tévedésnek vélt vonalbírói döntés kapcsán egészen közelről oly hangerővel ordított a bíró arcába, mint ahogy egykor a hajszárítónak elnevezett hangzuhatagot a manchesteri mesteredző Alex Ferguson az öltözőben művelte. De Rubljov ezúttal nemcsak ordított, hanem káromkodott is. Oroszul tette, amit a legközelebbi vonalbíró megértett, és jelezte is a főbírónak. Hívták a torna főnökét, aki azonnal leléptette a magáról teljesen megfeledkezett oroszt.
Rubljov persze sokkal okosabban tette volna, ha kéri a felvétel visszajátszását, és gyorsan kiderült volna, hogy igaza volt-e.
Igaza volt a másik vonalbírónak, aki megvédte a társát, és igaza volt a főbírónak is, aki az oroszt leléptette. Volt erre már példa, megjárta már más is. Nem káromkodásért például 2020-ban a US Openen Novak Đoković, hanem mert játékszünetben labdával nyakon ütött egy vonalbírónőt. Igaza volt Novaknak és Rubljovnak is, hogy tiltakoztak a leléptetés ellen, mert volt bizony a múltban példa arra is, hogy hasonló magaviseletért mást nem rúgtak ki a tornákról. Serena Williamset többször is, leginkább a US Openen, és egyszer sem ismerte el, hogy ő lett volna a hibás, és szidalmaival nemcsak a bírókat, hanem az ellenfelet és a publikumot is becsmérelte volna. Végül igazuk volt a végső döntéshozóknak is, hogy a két férfi esetében maradtak az eredeti büntetésnél, hisz a tenisz nem igényli az ilyen jeleneteket.
Nem volt viszont igazuk azoknak, akik John McEnroe eseteire is emlékeztettek, mert Mac ugyan hangos tudott lenni, de soha nem káromkodott, ezért inkább bohócot láttak benne.
