Lahoz spanyol bíró múlt pénteken még le sem fújta az Ukrajna–Szerbia Eb-selejtezőt, amikor a belgrádi bulvármédia már tudni vélte, hogy Mladen Krstajić kapitányságának lőttek, és a válogatott kispadjára Ljubiša Tumbaković ül.
Az ilyesmit állítólag nem nehéz megtudni, még érdeklődni sem kell, mert a szövetségből leadják a fülest.
Azért tették meg annak idején kapitánynak Krstajićot, hogy úgy nézzen ki, mintha a válogatottról önállóan és felelősségteljesen döntene, közben csak a kiszabott feladatokat teljesítse és a szövetség mondanivalóját sajátjaként tolmácsolja. Nem az játszott a válogatottban, akit a kapitány akart, és nem azt nem hívták vissza, aki gyöngén focizott, hanem mindkét esetben, akiket a menedzserek által is támogatott felsőbb körök akartak. Az anyagi vetülettel mindenki elégedett volt, kivéve talán a focistákat, és kit érdekel, hogy néhány kivétellel a jó eredmények elmaradtak. Csakhogy az eredmények hiánya nem tolerálható a végtelenségig. Leválthatták volna már a vb után, erre viszont most a legjobb az idő. Aznap ugyanis már tudott volt, hogy Tumbaković munka nélkül marad Montenegróban. Ő és a C. zvezda két focistája ugyanis az utolsó pillanatban nem vállalta a Kosovo elleni meccset. Tiltakozás jeléül, mert Montenegró elismerte a volt tartományt, Szerbia pedig nem. Montenegróban erre mindhármukat kirúgták a válogatottból. Felvetődik, hogy miért nem a hónapokkal ezelőtti sorsolás után tiltakoztak. Biztosan gondoltak rá, de mint fent is: ez volt a legjobb idő.
Az egészben a legérdekesebb, hogy szárnya kapott az ellenőrizhetetlen hír, ez sem egyéni döntés volt, hanem Belgrádból sugallott, és „szurkolói” körök által továbbították félreérthetetlen fenyegetés kíséretében. Az érintettek persze tagadják, teljesen mindegy viszont, hogy így vagy úgy volt, az éppen munka nélkül maradt edző Belgrádban eszményi megoldás lehet, hisz teljesen befolyásolhatóvá és irányíthatóvá vált. Ha jobb eredményei lesznek, mint Krstajićnak, az nem baj, az a fontos, hogy ő legyen a szövetség hasbeszélője.
Felvetette valaki azt a kérdést is, miért volt éppen ilyen a menet? Miért nem játszott a teljes csapat a belgrádi illetőségű kapitánnyal, az esetleges elsöprő győzelem pedig szép büntetés lett volna a koszovóiaknak.
Nem, ezeket a győzelem nem érdekli, ők sehogyan, még így, közvetve sem akarnak játszani a volt tartomány válogatottjával. Azonkívül Szerbia Montenegróval is politikai hadilábon áll, és úgy gondolták, nekik is gáncsot kell vetni. Nem érdekes, ha azzal éppen Kosovó kezére játszanak, amit a podgoricai meccsen született meglepő döntetlen sugallt. És ez is téves feltevés. Kosovo válogatottja nem olyan gyönge, mint azt sokan hiszik, mindezt a pár nappal későbbi szófiai vendéggyőzelmük igazolta is. Két legyet egy csapásra – ez volt a megoldás. Egyiknek megmutatni, hogy nem léteznek, a másiknak pedig szétzilálni a válogatottját. Mindkettőre ez volt a legjobb idő.
