A hír így szól: az európai kupákban szereplésre jogosult hét szerbiai röplabdaklub közül, anyagi jellegű okokból kifolyólag, csak egy, az újvidéki Vojvodina indul az őszi kiírásban.
Néhány évvel ezelőtt, lehet, hogy van annak már öt teljes esztendeje is, amikor az újvidéki Vojvodina évadnyitó vagy idényzáró buliján az akkori technikóval beszélgettünk, a sportág szerbiai jövőjére terelődött a szó.
– Nézd csak azokat a kölyköket – és egy hosszú asztal felé mutatott –, amíg ilyeneket tudunk kinevelni, addig sem a Vojvodinának, sem pedig az ország röplabdájának nem lesz különösebb gondja.
Nem értettem vele teljesen egyet. Elhittem, hogy az újvidékiek jövőjéért nem kell különösebben aggódni, s sokáig lesz még csapatuk legalább az itthoni mezőnyre, valamint, hogy elnyerik a hazai korosztályos bajnokságok serlegeinek a zömét, viszont nemzetközileg sikeres országos válogatottra már nem jósoltam olyan napokat, mint amilyenek a 70-es évek közepén voltak Lazar Grozdanović, majd 1995-től Zoran Gajić kapitánysága idején.
Ezzel ő nem értett egyet, túl borúlátónak nevezte a véleményem. Sajnos, most már beláthatná, hogy nekem volt igazam. Ő, habár hozzám képest a sportágban vitathatatlan szakértelem volt, azt hitte ugyanis, hogy a trófea nélküli évek magyarázata, hogy nem lehet mindig és mindent megnyerni, míg szerintem az időnkénti sikerek voltak a kivétel, a többi pedig az új nemzetközi erőrend igazi állapota.
Kiindulópontnak azt vettem ugyanis, hogy a korosztályos válogatottak egyre sikertelenebbek, már nemcsak a dobogóról maradtak le, hanem többször az Eb-ről és vb-ről is, ami hosszú távon nem ígér fényes jövőt, és törvényszerűen a felnőtt válogatott is egyre alább adja.
Egészen valószínű, hogy a klubokban sem folyik a legjobb munka, az anyagi problémák ilyen módon is kihatnak, és lehetséges, hogy a választék sem az igazi már, mint ahogyan például a kosárlabdában sem. A mai gyerekek kényelmesebbek és gyakorlatiasabbak, nem akarnak jeles röplabdázók lenni, más téren látják, ha egyáltalán látják, az érvényesülést.
Mindez egyelőre a férfirészlegre vonatkozik, s véleményem alátámasztja, hogy a felnőtt válogatott 11., az U23-as 34., az U21-es és U19-es pedig egyformán 49. a világranglistán, viszont mégsem hallani vagy olvasni, hogy a szövetségben bárki is megkongatta volna a vészharangot.
A nőknél a helyzet egyelőre sokkal jobb. A felnőtt csapat olimpiai második, és egyidejűleg világ- és Európa-bajnok is, a ranglistán pedig, nagyobbára a Nemzetek ligája tavalyi csak 6. helye miatt, minimális lemaradással a 3. pozíción áll. Korosztályosban azonban már mutatkozik a visszaesés jele. U23-ban Szerbia a 20., U20-ban és U18-ban pedig egyformán 5. a ranglistán, ami valamivel gyöngébb az előző évekhez képest. Viszont a klubmunka és a kinevelt minőség elmaradását a boszniai Szerb Köztársaságból „behozott” röplabdázónőkkel lehetséges elkendőzni.
