Évek óta hallhatjuk már az ügyeletes extrém sportbarát hazafiak egy hangos és népes, de szerencsére nem eléggé befolyásos és még annyira sem döntőképes csoportjának örökzölddé vált véleményét, miszerint az Adriai Liga a szerb kosárlabda vesztőhelye, amelyet a horvátok és a szlovének csak azért erőltettek, hogy abban tönkretegyék a világ vitathatatlanul legjobbjait. Elismerik ők ugyan, hogy az amerikai kosárlabda a legjobb, de csak papíron, egyetlen ténnyel sem alátámasztott véleményük szerint ugyanis a tengerentúliak egytől egyig és rendszeresen doppingolnak, amit vezető szerepe révén a sportban a nyugati világ elnéz nekik, persze egyedül azért, hogy ne Szerbia legyen hivatalosan is a legjobb.
A dolgok azonban másképp állnak. Az Adriai Liga 18 kiírásából 13-at szerbiai csapat nyert meg, és olyan is volt, hogy elfoglalták az elő négy helyet, vagyis a liga sehogyan sem a szerbiai kosárlabda kárát szolgálja, azonkívül, ami anyagi szempontból is jelentős, kijutást is jelent a bajnoknak az Euroligába.
Előbb éppen a horvátok nem akarták a szerb csapatokat az Adriai Ligában, mert az ilyen összetétel Jugoszlávia nemkívánatos emlékét idézte bennük, viszont a liga vezetősége utólag elismerte, hogy a szerbiai gárdák nélkül az Adriai Liga tönkrement volna. Ez azt jelenti, hogy a legjobb szerbiai csapatoknak szükségük van a horvát és a szlovén gárdákra, de ez fordítva is érvényes. Az egykori ország csapatai, ha tetszik, ha nem, egymásra vannak utalva, hogy legyen egy annyira-amennyire színvonalas idényük. A sport fejlődése szempontjából nézve külön-külön bajnokságot hiába szerveznek, nincs annak semmi értelme. Gyenge ligák azok, más országokkal pedig nem szervezkedhetnek, hisz a közvetlen szomszédságban vagy még gyengébb a mezőny, vagy pedig – mint az olaszoknál, görögöknél és törököknél – túl erős.
Szerbiában és Horvátországban mégis megszervezik a saját bajnokságukat, még akkor is, ha azok a versenyek éppenséggel senkit sem érdekelnek. A szerb szuperliga – aminek csak a neve szuper – szponzorok, tehát a klubok számára biztosított kereset nélkül működik, késő tavasszal, két hónap alatt gyorsított ütemben bonyolítják le, s csak a C. zvezda és a Partizan egymás közötti meccsei lennének bizonyos fokig színvonalasak, de ezek is a két klub közötti viszony miatt inkább botrányba szoktak fulladni. Ez viszont csak a liga igazgatóságának – amihez a hazai szövetségnek szinte semmi közé – felel meg, hisz ők a kimondott büntetésekből élnek. Egészen pontosan, a klubok tartják el a ligát, nem pedig fordítva, ahogy kellene.
Mindennek ellenére az említett kosárlabdabarát hazafiak évről évre ismételgetik, hogy Szerbiának csak a saját erős bajnoksága felelne meg. Hogy mit értenek a saját erős bajnokságon, nem tudni, hisz láthatják, hogy egy nagyon gyengét – és ezáltal teljesen szükségtelent is – alig lehet összehozni.