Nem ritkaság, de túlzottan gyakori eset sem, hogy egy ország válogatottja egy sportágban ugyanabban az évben mindkét mezőnyben vb-t vagy Eb-t nyerjen. Valaha, a múlt évszázad 80-as éveivel bezárólag, a Szovjetunió több labdajátékban is képes volt erre, kosárlabdában pedig az Egyesült Államok tudta kiharcolni az abszolút uralmat. Ennek tükrében meglepetésnek számított, hogy 2011-ben Szerbia mind a férfi-, mind a női mezőnyben Európa egyes számú röplabda-nagyhatalma lett, amit azért óvatosan kezeltünk, hisz a lányok hazai pályán kaparintották meg az Eb-aranyat. Egyszer tehát összejött, és senki sem hitte volna, hogy a két szerb válogatott ugyanúgy zárja a XXI. század második évtizedét, ahogyan azt elkezdte, tehát dupla koronával. Annál is inkább, mert a férficsapat a 2011-es Eb-arany óta, a nőivel ellentétben, nem volt sikeres. Sem olimpián, sem vb-n nem jött össze egyetlen dobogós helyezés sem, a sikerlistát csak két Eb-bronz alkotta.
A férfiválogatott a sikertelen nyári olimpiai selejtező és kapitánycsere után vágott neki az Eb-nek, ami eleve nem sok jót ígért. Slobodan Kovač új kapitány azonban ráncba szedte a csapatot, amelyen semmit sem változtatott, s amely az ő keze alatt ki tudta magából hozni a maximumot, avagy a tényleges képességeket. A jelentős haladás elsősorban mentális szinten volt látható, hisz a gárda néhány meccsen eléggé visszafogottan kezdett, elveszítette az első játszmát, a hajrákban viszont legyőzhetetlen sereg látszatát keltette. Nem számított, hogy például az elődöntőben a nagy favorit Franciaország volt az ellenfél, a döntőben pedig a jól ismert és minden tekintetben veszélyes Szlovénia ellen kellett bizonyítani az immár esélyességet.
A látványos siker azonban egy-két nap ünneplés után azonnal elfelejthető, hisz mit sem ér, ha a csapat januárban a pótselejtezőn nem harcolja ki az olimpiai részvétel jogát. Mivel Európából az olimpiára már Lengyelország, Olaszország és Oroszország jutott el, a selejtező gyakorlatilag az éppen véget ért Eb ismétlése lesz szerb, francia és szlovén esélyességgel.
Az Eb-siker még egy szempontból lesz rövid életű szép emlék, ha a szövetség és a klubok nem tudják biztosítani a kellő utánpótlást és többé-kevésbé a válogatott színvonalának folytonosságát. Ez a csapat nagyobbára 27–32 évesek gárdája, amely jövőre az olimpián és 2021-ben a vb-n még kitehetne magáért. Ha viszont tudjuk, hogy a korosztályos válogatottak már leszoktak a dobogókról, és hogy a gyalázatos anyagi helyzet miatt a hét szerbiai klub közül őszre csak egy rajtol az európai kupákban, félő, hogy az Eb-arany akár hattyúdal is lehet.