Óriási visszhangot keltett, hogy a szerbiai kormány pénteken délután, csaknem közvetlenül a játék kezdete előtt, letiltotta az U20-as női kézilabda-vb két nappal korábban – biztonsági okokra hivatkozva – Kragujevacról Belgrád egyik külvárosába, Kovilovóra áthelyezett selejtező tornájának Szerbia–Koszovó nyitómeccsét.
Nagy volt a meglepetés, hisz erre éppenséggel senki sem számított, legalábbis az előző napokban a fővárosi lapokban megjelentek alapján. Csak némi aggodalomról szó esett, hogy nem kívánt rendbontás történhetne, amikor azonban az európai szövetség (EHF) elfogadta, hogy a meccset publikum és sajtóképviselők nélkül tartsák meg, úgy tűnt, a honi szövetség vezetői is megnyugodtak, és a közvélemény kizárásával, a politikai viszonyok miatt teljes titokban, a torna legrázósabb meccse le lesz játszva.
Kovilovón azonban megjelentek a militáns szurkolói csoportok, nagy botrány fenyegetett, mire befutott a hír, hogy a rendőrség megtiltotta a találkozót, azzal a magyarázattal, hogy egységeit nem óhajtja harcban látni a néppel, amelynek álláspontjával mellesleg egyetért.
Az EHF illetékesei Bécsből megüzenték, hogy az állami beavatkozás miatt Szerbiát kizárják a vb-selejtezőből, és a többi meccs megrendezését várják. Erre a rendőrség jelezte, hogy nem engedélyezi a norvég–koszovói és a szlovák–koszovói meccset sem. A selejtező torna így egyetlen lejátszott perc nélkül már véget is ért.
A szerb szövetségben tisztában vannak vele, hogy nem ússzák meg büntetés nélkül, azzal viszont az égvilágon senki sem foglalkozott, hogy miként élték meg a lányok a kormány tilalmát.
Sok kérdés merülhet fel a történtek kapcsán, de java részét senki sem teszi fel, azonkívül érdemleges választ nem is kaphat. Például fel lehetne tenni a kérdést, hogy a szerb szövetség és kormány, ha már nem akarnak meccset játszani Koszovóval, miért nem a tavaly november 11-én megtartott sorsolás után reagáltak azonnal. Esetleg miért nem követelték még a sorsolás előtt, hogy a két válogatott ne kerülhessen egy csoportba? A belügyminisztert megkérdezhetnék, hogy miért tartanak a néppel való összeütközés veszélyétől, ha ugyanaz a rendőrség pontosan ugyanazzal a néppel hétről hétre a bajnoki focimeccsek előtt, közben és után rendre csatákat vív. Ha a háttérben más, számunkra ismeretlen ok húzódik meg, arról sincs magyarázat.
Szombaton következett az új tilalom. Szarajevóban az ifjúsági cselgáncsvilágkupán a tavalyi serdülő Európa-bajnok szerbiai lány az ugyanott bronzérmes koszovói lánnyal mérkőzött volna, de itthonról eltiltották a meccstől, noha tavaly Kaunasban együtt álltak a dobogón. Nem vitás, hogy a honi cselgáncsszövetség is büntetéssel számolhat, és újabb fiatal szerbiai sportoló maradt le az esetéleges sikerről.
Érthető, hogy Szerbia nem szívesen látja a koszovói sportolókat a nemzetközi porondon, mivel nem ismeri el a független Koszovót, de ha már nem gördített akadályt annak felvétele ellen a sportszövetségekbe, még a Nemzetközi Olimpiai Bizottságba sem, most miért bojkottálja a meccseket? Ha ez így folytatódik, Szerbia kizárja magát a nemzeti sportból, közben az önként vállalt elszigeteltség éppenséggel semmi hasznot nem hoz sem a sport, sem pedig a politika terén. Máris lehet találgatni, mi történhet például májusban Újvidéken, a karate-Eb-n, amely már nem jelentéktelen ifi- vagy serdülőbajnokság, s ahol Koszovó sportolói is fellépési joggal rendelkeznek.
