Legyőzhetetlenek! Ez volt olvasható a szombati Večernji list horvát napilap címoldalán, alatta pedig a pénteki elődöntő legjobbja, Ivan Čupić és társai. Ez, és az is, hogy péntek este a Jelačić téren tűzijáték volt a kézilabdázók tiszteletére, bizonyítja, hogy Horvátország mennyire örült a lengyelek elleni elődöntőbeli sikernek. Mint a címből is kiderült, a szombati címoldal egészen vasárnap délutánig érvényes volt, hiszen addig a horvát együttes 9 mérkőzésből 9-et nyert meg, a vasárnapi döntőben azonban ötgólos vereséget szenvedett.
De ne rohanjunk előre az időben, kezdjük az elején. Amikor a majom lemászott a fáról – mondaná Al Bundy, de ennyire mégse kellene visszamenni az időben, elég csak addig, hogy vasárnap, 14 óra: a legtöbb szurkoló megindul befelé a zágrábi Arenába, ahol délután háromkor a Lengyelország–Dánia bronzmérkőzést rendezik. A drukkerek 98 százaléka horvát, s vannak köztük igen furcsa alakok is, akik közül mindenképp a Mladost Zagreb feliratú pólósapkában érkező úriember volt! A boldog jegytulajdonosok, akik a hivatalos helyen még száz euróért megvették a jegyet, azonnal megrohamozták azokat az standokat, ahol a vb jelével ellátott pólókat, sapkákat és a kabalafigurát, a Ruksit árulták. Az utóbbit csak árulták volna, mivel már pénteken se lehetett kapni, nemhogy az utolsó nap.
A 3. helyért lejátszott találkozó elején inkább a védelmek és a kapusok remekeltek, ugyanis a 18. percig csak kilenc gól született, akkor a dánok vezettek 5:4-re, annak ellenére, hogy a teremben dán szurkolót nem, lengyelt azonban lehetett látni. Mintegy 15-en voltak, s nem is akárhogyan szurkoltak, ugyanis állandóan lehetett hallani a hangjukat. Talán ez is segített abban, hogy Szmal kapus kiválóan védjen, ugyanis a hálóőr hétméterest és több ziccert is hárított. A szervezők sem tétlenkedtek, hanem ingyen osztogatták a felfújható „gumibotokat”, amelyekkel nagy zajt lehet csapni. Amikor a lengyelek bedobták a nyolcadik góljukat, Ulrik Wilbek, a dánok szövetségi kapitánya Usain Boltot megszégyenítő gyorsasággal, zöld T betűvel rohant a küldött asztalához, hogy időt kérjen. A tapasztalt dán ekkor már tudta, amit mi csak később: nagy baj történt a csapatánál, hogy mi, azt nem tudjuk, de a lengyelek 14:11-es előnnyel mehettek a szünetre. Hvidt, az északiak kapusa is megpróbált változtatni a helyzeten, ugyanis egy bekapott gól után kirohant a kapujából, egészen a félpályáig, és ott üvöltött a csapattársaira, de nem a gól miatt, hanem megpróbálta őket feltüzelni. Mint a második játékrészben kiderült, sikertelenül, ugyanis hiába jöttek fel a dánok 21:16-ról 24:22-re, a kétperces emberelőnyből két gólt kaptak, s pár perc múlva már 29:22 állt az eredményjelzőn. A lengyel csapat megérdemelte a bronzérmet, hiszen az, hogy a csoportból nulla ponttal jutottak tovább a középdöntőbe, ahol valamennyi mérkőzésüket megnyerték, már magában nagy teljesítmény volt, és a harmadik helyért lejátszott találkozón bebizonyították: a világon férfikézilabdában ők a harmadikok!
Abalo-gól – a vég kezdete
A döntő előtt igen nagy botrányt kavart a horvátok körében, hogy a Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) a két dán bírót, Olsent és Pedersent jelölte ki a döntőre, ugyanis ők a vb előtt csak a tartalékok között voltak jelölve, ám már a torna kezdete előtt négy nappal Zágrábban voltak, ahol elvégezték az utolsó edzéseket és a felkészülést. Valóban furcsa, hogy tartalékbírók vezetnek egy vb-döntőt, de ha így döntött az IHF, akkor ez ellen nem sokat lehet tenni… A döntőre sikerült a legjobban feltüzelni a közönséget, akik mindent megtettek, hogy a horvát játékosok elhiggyék, nyolcan vannak. Érdekes, hogy a mérkőzés elején Duvnjak és Balić egyszerre volt a pályán, de mivel ez a kombináció nem sok sikerrel járt, így a továbbiakban ettől eltekintett Červar. A csapatok fej fej mellett haladtak, és se a franciának, se a horvátnak nem sikerült kétgólos előnyre szert tennie. A francia együttes egygólos hátránnyal ment a szünetre, de úgy, hogy Karabatić, a világ egyik legjobbja egyetlenegy gólt sem dobott harminc perc alatt! Igaz, ugyanez az adat érvényes volt Balićra és Duvnjakra is. Aztán a kétgólos különbség gyorsan meglett a második félidő elején a horvátoknak (13:11), ám ugyanilyen gyorsan meg is fordult (13:14). Balić bebizonyította, hogy miért választották meg kétszer a világ legjobbjának, ugyanis mintegy tíz méterről bombagólt lőtt. No, több sem kellett a másik két nullagólosnak, Karabatićnak és Duvnjaknak, akik szintén feliratkoztak a góllövőlistára. A 40. percben a dán bírók új népcsoporthoz, a romákhoz csatlakoztak, legalábbis a zágrábi közönség szerint, aminek meg is lett az eredménye, ugyanis Abalo szabályos gólját megsemmisítették. Ahogy közeledett a mérkőzés vége, úgy lett egyre forróbb a hangulat is: előbb Balić kakaskodott Karabatićtyal, majd Šprem megsérült, nem tudott felkelni, de a dánok nem állították meg a francia támadást, amiből ismét nagy verbális vita keletkezett. A nézők az ítéleten felháborodva először fémpénzeket, nyalókát és pillepalackot (vagyis mindent, ami a kezük ügyébe került) dobtak a pályára, s volt olyan, aki a világ egyik legfinomabb édességét, Bajaderát dobott a pályára. Öcsém, 20 euró kilója a Kraš által gyártott édességnek, ezek meg azzal dobálódznak... Nincs itt gazdasági válság, vagy ha van, akkor jól titkolják! Az 55. percben Narcisse megszerezte ötödik gólját, amivel háromgólosra nőtt az Onesta vezette csapat előnye (18:21). Lacković szépített, Vori pedig beletörölközött a francia együttes törölközőjébe, amit éppen Karabatić is használt: furcsa jelenet volt, a francia kispad nem is értette, hogy Vorinak miért nincs saját törölközője. A vég kezdetét a szélső, Abalo átlövésből lőtt gólja jelentette a 27. perc végén. A fémpénzek és az öngyújtók röpködése a pálya irányában tovább folytatódott, s amikor a dán bírók kiállították Vorit, a hangosbemondó megkérte a nézőket: legyünk horvátok, viselkedjünk úgy, akkor még több aprópénz repült a játékosok felé. A döntő legjobbja Guigou volt, aki tíz gólt lőtt: hármat a szélről, hetet pedig hétméteresből. A vége 24:19, teljesen megérdemelt a gall kakas győzelme, amely a pekingi olimpia után ismét legyőzte a horvát sajtó által cowboyokként emlegetett horvát kézilabdázókat.
Domagoj, csomagolj!
A világbajnokság egyik legjobb játékosa a horvátok mindössze 19 éves tehetsége, Domagoj Duvnjak volt, aki nemrég azt nyilatkozta, hogy nem akarja elhagyni a Croatia Zagreb együttesét, s nagyon elégedett az évi 80000 euróval. Ez szép és jó, de nem valószínű, hogy a Lino Červar vezette zágrábi együttes egy évnél tovább képes lenne megtartani a játékosát, akire már spanyol, német és dán klubok is szemet vetettek, s azt mindenki jól tudja, ha ők valakit nagyon meg akarnak szerezni, akkor sok pénzt hajlandóak kiadni. Úgyhogy, Domagoj, szépen lassan csomagolj, mert a következő idényre a felkészülést már minden bizonnyal nem Zágrábban kezded majd.
A világbajnokságot 1568 újságíró követte figyelemmel: ebből 789-en voltak a tévések, 140-en a rádióban, 440-en a nyomtatott sajtóban dolgoztak, s ezenkívül még 199 fényképész volt jelen a horvátországi eseményen.
