Négy és fél percen át tartott a szerb válogatott pazar játéka a spanyolországi kosárlabda vb döntőjében. Aleksandar Đordević serege 15:7-es vezetést szerzett, és felcsillantotta a reményt, hogy felveheti az egyenrangú versenyt a címvédő amerikaiakkal. Mindössze két további perc után már visszatértünk a valóságba, az USA csapata 15:0-s sorozattal fordította meg az állást, azután percről percre növelte az előnyt, amely időnként 40 pontot is kitett, s csak az utolsó negyedben lazítva magabiztosan védte meg a négy évvel ezelőtt szerzett bajnoki címet, amivel automatikusan kijutott a riói olimpiára, míg Szerbia nagyon is elégedett lehet az ezüsttel.
A meccs kezdetén Miloš Teodosić volt az úr a pályán, két látványos gólpassza pedig biztosan sokat jelentett a zsűrinek, amely később beválasztotta a vb eszményi ötösébe, míg a bajnokság legjobbja, egyben 26 ponttal a döntő legeredményesebbje, a triplázásban hatból hatot dobó Kyrie Irving, a Cleveland kosarasa lett. Irving első tripláját az említett 15:0-s sorozat zárásán dobta, azt pedig ugyan csak triplával a 23 pontos James Harden kezdte.
A nagy fordulat nem sokkalta teljesen a szerb válogatott tagjait, noha látszott rajtuk, hogy beletörődtek a kíméletlen valóságba, mégis tovább igyekeztek, hogy minél jobb benyomást keltsenek, és a súlyos vereség ellenére még egyszer kiérdemeljék az ezüstérmet. Mivel a szerbiai kosarasok a megbeszéltek keretein belül teljes játékszabadságot kaptak, néhány, az európai pályákon ritkán látott szép megoldással szórakoztatták a publikum semleges részét, elsősorban a spanyolokat, akik néhány nappal korábban sajnálattal vették tudomásul, hogy a döntőbe várt gárdájuk messze maradt az érmektől.
A szerb csapatból a döntőben Teodosićon kívül Bogdanović és Bjelica tűnt ki, míg Raduljica, Marković, Kalinić, Jović és Krstić magas szinten teljesített. A többiek ezúttal kevés játékidőt kaptak.
Az ezüstérem nagy siker, de tévedés lenne azt hinni, hogy a reális képet tükrözi. Tény ugyanis, hogy az USA éppen Szerbia ellen volt a legeredményesebb, viszont az is igaz, hogy senki sem dobott nekik 92 pontot. A döntő előtt védelmük a törökökkel szemben volt a leggyöngébb, amikor 77 pontot kaptak. A szerb csapat eredményességének egyik titka, hogy a 67:41-es első félidő után az USA csapata már revümeccsként kezelte a meccset, nem alapozott a védelemre, és Szerbia a második félidőben aránytalanul sok, 51 pontot szerezhetett.
A nagy arányú vereség miatt tévedés lenne azt hinni, hogy Szerbia mégis a világ második legerősebb válogatottja lett. Nagy szerencsének számít, nem lebecsülve ezzel a bravúros görög, brazil, francia sorozatot, hogy a szerb válogatott a spanyolokkal már a csoportban játszott, azután pedig nem kerülhetett volna vele össze az elődöntő előtt, s az is, hogy az USA, valamint a mindig kellemetlen Litvánia és Törökország a másik ágon futottak. A szerbiai kosárlabda számára a tényleges erő bizonyítéka a jövő évi Eb lehet, amelyre, csaknem ugyanezzel a gárdával, a tavalyi kontinensbajnokság hetedik helyezettjeként jutottak ki. Ha Szerbia jövőre is érmes lesz, vagy legalábbis bejut a négy közé, de minimum megszerzi az olimpiai vízumot, csak akkor lehet majd azt állítani, hogy Aleksandar Đordević tényleg jó munkát végez a kapitányi poszton, s hogy ez az ezüstérem nemcsak egy vitathatatlanul tehetséges nemzedék fellángolásának és némi szerencsének az eredménye. Azt viszont, hogy a szerbiai kosárlabdában még mindig létezik rendszer, az a szövetség elmaradhatatlan feladata, és bizonyítékot vár, s ideje lenne már abbahagyni az Adriai ligáról, valamint a Partizan és a C. zvezda ellentéteiről szóló meddő és se vége, se hossza meséket. Az idei korosztályos Eb-k rámutattak, hogy utánpótlás még mindig létezik, bár egyik korosztály sem lett Európa-bajnok, s ez a madridi ezüst sem ér sokat a jövőt illetően, ha Szerbiában továbbra is a klubok megszűnése, és az egyre erősebb központosítás marad a kosárlabda uralkodó irányzata.
Vb, döntő: USA–Szerbia 129:92.
Krstić búcsúja a válogatottól
A csapatkapitány Nenad Krstić a madridi döntő után bejelentette, hogy ez volt az utolsó meccse a címeres mezben.
– Ennyi volt és elég is volt. Visszavonulásom a válogatottól végleges döntés.
Az ezüstéremről:
– Amennyi gondunk volt a vb előtt, ha valaki felkínálhatta volna, gondolokodás nélkül elfogadjuk az ezüstöt. Ez most így óriási siker, de legyünk reálisak, sokkal fontosabb, hogy csapatot építsünk, és hogy a kosárlabdánknak legyen alapja. Az éremszerzés most nem reális teljesítmény.
A döntőről:
– Lehetetlen élvezni a döntőt, ha az ellenfél 30-40 ponttal vezet. Csúnya egy érzés, függetlenül, hogy az amerikaiakról van szó. Mi megmutattuk, hogy tudunk ellenük játszani, ők pedig azt bizonyították, hogy a legjobbak. Hozzáfűzném, hogy egyre több erős válogatott van, és senki ellen sem könnyű.
