A napokban újra terítékre került a múltbéli, el nem ismert, vitatható szerb labdarúgóbajnoki címek kérdése. A témakört a Crvena zvezda nyitotta meg azzal, hogy hivatalosan is kérvényezte 1946-os és 1986-os bajnoki címeinek elismerését, a szabadkai Spartacus pedig – egyelőre csak nyilatkozatokban – csatlakozott a reklamálók közé.
1946-ban Jugoszlávia-szerte selejtező bajnokságokat játszottak az 1946/47-es jugoszláv bajnokságra. A piros-fehér belgrádi együttes a szerb ligát nyerte meg, ugyanebben a formátumban, ezzel egyenrangú szinten pedig a vajdasági bajnokságban diadalmaskodott a Spartacus.
Goran Drača, a szabadkai klub alelnöke kifejtette, csapata a Crvena zvezda példáját tekintve teljes joggal pályázik az 1946-os bajnoki cím utólagos elismerésére: „Joggal tartunk igényt erre a címre, hiszen a Spartacus a vajdasági bajnokság győztese volt. Az akkori Jugoszláv Labdarúgó-szövetség teljesen egyenrangú bajnokságokat rendezett köztársasági és tartományi szinten. A Crvena zvezda a szerb ligát, a Spartacus pedig a vajdasági ligát nyerte meg – magyarázta a sportvezető, majd hozzátette: – Ráadásul véletlenül a tartományi bajnokságban több csapat szerepelt, ami még egy ok arra, hogy – amennyiben a Zvezda kérelmét elfogadják – nekünk is odaítéljék utólagosan az 1946-os címet.”
Chile tizenegyesekkel verte Portugáliát a döntőért
Nem született gól Portugália és Chile Konföderációs Kupa- elődöntőjén sem a rendes játékidőben, sem a 30 perces hosszabbításban. A mérkőzés hőse végül Claudio Bravo, a chilei válogatott és a Manchester City kapusa lett, aki az első három értékesített chilei büntetőt követő portugál tizenegyest (Quaresma, Moutinho, Nani) egyaránt megfogta, ezzel a döntőbe védte csapatát.
Bravo a meccs után elmondta, egyáltalán nem volt könnyű dolga: „Sérülten védtem, így nem a saját ritmusomban játszottam. Szerencsére kiegyensúlyozott vagyok, ezért viszonylag higgadtan kezelem a dolgokat. Különleges mérkőzés volt ez számunkra, a döntőbe jutást fontosnak tartottuk, és örülünk, hogy sikerült ezt megtennünk – jelentette ki a meccs embere, majd folytatta értékelését: – Ami a büntetőket illeti, nem hiszem, hogy szerencse kérdése. Sokat kell dolgozni, tanulmányozni az ellenfelet. A végére elfáradtunk, de a szívünk vitt előre, és jobban koncentráltunk a végén. Az a kulcsa az egésznek, hogy sohasem szabad kételkedned, mindig bíznod kell önmagadban. Egy meccs még hátravan, amit meg kell nyernünk.”
Nem bírt el egymással a tavalyi Európa-bajnok és a kétszeres Copa América-győztes, a legtöbb helyzetet a mérkőzés legelején alakították ki a csapatok. A chilei Eduardo Vargas és a portugál André Silva járt legközelebb a gólhoz a 6., illetve a 8. percben, a pörgős kezdés aztán lassuló tempót hozott, a játék irányítását pedig fokozatosan átvette Chile. A második felvonásra aztán még passzívabb lett a játék, néhány dél-amerikai akciót leszámítva eseménytelenül telt az idő. A harmincperces hosszabbításban is Chile volt aktívabb és veszélyesebb, de a döntést végül a büntetők hozták meg.
Elégedett volt csapatával Juan Antonio Pizzi, a döntős csapat szakvezetője: „Claudio szerencsére csodálatosan védett a büntetőknél, és az első három játékosunk is hibátlanul teljesítette a dolgát. Megérdemelten jutottunk a döntőbe” – nyilatkozta a siker után. Edzőtársa, a portugál Fernando Santos nem bírálta sajátjait a vereség és az elhibázott büntetők miatt: „Mindig meg fogom védeni a játékosaimat. Fantasztikusan védett az ellenfél kapusa, a most hibázó játékosaim pedig hősök voltak a tavalyi lengyelországi Európa-bajnokságon. Gratulálok Chilének.”
Konföderációs Kupa, elődöntő: Chile–Portugália 0:0, tizenegyesekkel 3:0.
