Amint az lenni szokott, az új bajnoki idényt megelőzően nagy a játékosmozgás, a csapatokat sokan elhagyják, mások érkeznek, több helyen cserélődik az edzői stáb is. Az 1. fordulóban általában még csak lendületet vesznek az együttesek, így történt ez ezúttal is. Talán annyi azért megkockáztatható, hogy mindenütt igyekeznek megerősíteni a védelmeket, avagy a csatárjáték is csupán alakulóban: ha a Kisvárda–Debrecen meccsen nem születik négy találat, akkor a szurkolók bizony eléggé hoppon maradtak volna, hiszen a hat találkozón mindössze tíz gól született. Néhány mérkőzés ugyanakkor kifejezetten alacsony színvonalú volt.
Mindenesetre látszik, hogy minőségi játékosállománya meg hosszú kispadja révén az FTC kiemelkedik a mezőnyből, a Paks továbbra is stabil játékerőt képvisel, a Zalaegerszeg új színt vihet a bajnokságba, az Újpest pedig a korábbinál valamivel szervezettebb focira képes. A Videotonról Fehérvárra átkeresztelt különítmény továbbra is hatalmas kérdőjel. Nemrégiben még egyedül ők voltak képesek megszorítani a Ferencvárost, ma kérdéses, jut-e számukra hely a dobogón. Szabics Imre mondta ki először – ami korábban elképzelhetetlen volt –, hogy a csapat nyilvánvalóan nem elég erős ahhoz, hogy az első háromban végezzen. Nagy kockázatot vállalva a szakember, akit sokan megváltóként vártak, biztos ausztriai karrierjét félbeszakítva próbálkozott meg segítőivel (Juhász Rolanddal és Torghelle Sándorral) átformálni a csapatot. Hosszabb távra tervezett, tíz hónap elteltével azonban (február közepén) menesztették. Csuhay József, a Fehérvár 11-szeres válogatott védője most ezt mondja: „Minden klub életében becsúsznak ilyen időszakok, a Vidinél nagyobbaknál is előfordul a gyengébb szereplés, azt viszont egy percig sem éreztem, hogy a csapat a kiesés ellen küzdött volna. Hogy mi vezetett idáig? Ehhez napi szinten kellene belelátnom a klub ügyeibe, de meglehet, még akkor sem tudnék válaszolni. A jövőt illetően sok a kérdőjel, egyelőre a vezetőedző személye sincs tisztázva, és persze az is talány, a vezetőség milyen keretet alakít ki a következő idényre.”
A nyitányt valószínűleg a Vasas mellett mindmáig kitartó szurkolótábor várta a legnagyobb lelkesedéssel és kíváncsisággal. A nagy múltú együtteshez több ismert, rutinos játékos is csatlakozott az elmúlt hetekben, kérdés, mennyi idő kell majd az összeszoktatásukhoz. Ha egy kicsit elkalandozunk a múltban, azonnal szembetűnővé válik, hogy a 111 esztendővel ezelőtt megalakult klub a múlt század ötvenes és hatvanas éveiben élte fénykorát. Legendás mérkőzésen 1956-ban Közép-európai Kupát nyert a csapat, méghozzá úgy, hogy a Népstadionban 100 000 néző előtt 9:2-re verte a bécsi Rapidot. Szintén emlékezetes a Real Madrid elleni összecsapás a BEK-ben. A spanyol fővárosban ugyan kikaptak 4:0-ra (a királyi gárdában akkor Kopa, Didi, Santamaria, Di Stéfano és nem utolsósorban Puskás játszott), a visszavágón az ismét telt házas Népstadionban viszont, Bundzsák és Csordás góljaival, megverték a spanyolokat. A Vasas aranykora a hatvanas években teljesedett ki. Ekkor már ott focizott Szentmihályi, Mészöly, Mathesz, Machos és Farkas is, velük tíz éven belül hatszor nyertek bajnokságot, 1966-ban veretlenül, Farkas pedig gólkirályi címet szerzett 25 találatával. A csapat edzői Illovszky Rudolf és Baróti Lajos voltak. A Vasas egy ideig még tartotta magát, az ezredfordulótól errefelé azonban már csak bukdácsol, többször is kénytelen volt elhagyni az első osztályt. A mostani első fordulós meccset leszámítva a csapat legutóbb 2018. június 2-án Kispesten játszhatott élvonalbeli bajnoki mérkőzést, és 3:1-es vereség után búcsúzott. Az legjobbak közé való visszatérést tehát valóban eléggé hosszú várakozás előzte meg, így érthető a hű szimpatizánsok fokozott odafigyelése is.
A hétvégén ismét lesznek találkozók, a Zalaegerszeg–FTC mérkőzést azonban elhalasztották. Zachariassen mind hasznosabb tagja a Fradinak, a Puskás ellen az ő fejes góljával győztek. A Norvégiából érkezett középpályás a minap bizakodóan nyilatkozott. A kérdésre, hogy élete legjobb formájában lenne-e, a következőket nyilatkozta: „Közelítek a legjobbamhoz, de azért van még bennem tartalék. Egy biztos, jól érzem magam a bőrömben, fitt vagyok, kis túlzással szét tudnám tépni a mezt magamon, tele vagyok energiával. Jól sikerült a felkészülésünk, sokat tudok futni, frissen várom a meccseket. Kell is az energia, hiszen itt az újabb kihívás…”
