Nehezen lenne elképzelhető, hogy labdarúgásban Costa Rica és Szíria, kosárlabdában Irán és a Közép-afrikai Köztársaság, röplabdában pedig Venezuela és Aruba játszik döntőt a legrangosabb nemzetközi versenyeken. Azért választottam e válogatottakat, mert mindhárom esetben a világranglista 22. és 77. helyezettjéről van szó. A sorszámok rejtélye, hogy vasárnap Párizsban, az 1000-es rangú teniszmestertorna döntőjében a ranglistán 22. amerikai Jack Sock ellenfele a 77. Filip Krajinović volt, ami – ezt lehetetlen tagadni – ugyanakkora meglepetésnek és eleve valószínűtlennek tűnt, mint a labdajátékok említett három párja lenne.
Krajinović élete első ATP-döntőjét elveszítette, Párizsban viszont vitathatatlanul sokat nyert. Itt elsősorban nem a 600 ranglistapontra és a csaknem félmillió dollárra gondolok, bár mindkettő csinos összeg, hanem arra, hogy hihetetlen sorozatával egyik napról a másikra hírnevet szerzett, belopta magát a szurkolók ezreinek szívébe, a ranglistán feltört a 33. helyre, játékával megmutatta a tényleges képességeit, és egy sikerekben gazdag folytatás lehetőségét vetítette előre.
A párizsi nyereménnyel Krajinović lett a tenisz nyílt korszakának 596. milliomosa a férfimezőnyben. A tornadíjakból vasárnapig összesen 860 ezer dollárt keresett, most pedig egyből ennek több mint a felét adta hozzá.
Filip 1992. február 27-én született Zomborban, jelenlegi bejelentett lakhelye pedig Monte-Carlo. Teniszezni a helybeli ŽAK-ban kezdett, és először akkor hívta fel magára a figyelmet, amikor az Orange Bowl ifitornán a negyeddöntőig jutott, és az ausztrál Bernard Tomićtól kapott ki, rövidesen pedig az ifjúsági ranglista 6. helyéig jutott. Szemre tetszetős stílusa belépőt jelentett Nick Bollettieri floridai akadémiájára, ahol a híres edző nem mulasztotta el a dicsérő szavakat, hisz kijelentette, hogy Andre Agassi óta tehetségesebb fiú nem került a kezébe. 2008-ban belépett a profik közé, a futures tornákon egyengette a haladás útját. A következő évben már három döntőt játszott, és a challengereken sem teljesített rosszul, amiért 2010 elején már a 200 legjobb között volt. Abban az évben ott volt a belgrádi ATP-tornán, ahol legyőzte az orosz Donszkojt és a kolumbiai Zeballost, majd a negyeddöntőben megnyert első játszma után Novak Đoković feladásával lett elődöntős. Szerencséje ezután hagyta el, és a 2011-es évet sérülések és műtét miatt kihagyta. 2012-ben táblára jutott a Roland Garroson, 2013-ban megközelítette a 200. helyet, 2014-ben pedig először nyert futures tornát, és első döntőjét játszotta a challengereken. Táblára jutott a US Openen, amivel bejutott a 100 legjobb közé. Grand Slam-tornán selejtező nélkül először 2015-ben Melbourne-ben játszott, a US Openen pedig megszerezte első győzelmét is. 2016-ban újra megsérült, kihagyta az év legnagyobb részét, és újra kiesett a 200 legjobb közül. Mindezek után váratlannak számított, hogy 2017-ben megnyert öt challengert – eddig összesen 9 challengeren és két futuresön diadalmaskodott –, amivel újra a százba jutott. Mielőtt befejezte volna az idei versenyzést, még elindult a moszkvai selejtezőben, amelyen túljutott, és a nyolcaddöntőben esett ki. Gondolt egyet, és benevezett a párizsi selejtezőre is. Mint kiderült, nagyon jól tette.
