Lindsay Davenport magas szinten űzte a teniszt. A játék minőségét, de a testmagasságát illetően is. A 189 centiméterével ő a legmagasabb a WTA eddigi világelsői közül, 2005-ben Indian Wellsben pedig részese volt a legmagasabb női meccsnek, amely más okból is bekerült a rekordok könyvébe. Davenport az előző évben wimbledoni bajnokká lett, 18 éves Marija Sarapovával játszott, aki csak egy centiméterrel alacsonyabb. Ezt a csúcsot a mai mezőnyből csak egy Sarapova–Amanmuradova csata múlhatná felül, hisz a kazah lány 191 centi magas, ám ők ketten eddig még nem futottak össze a pályán. Az Indian Wells-i meccs azért is emlékezetes maradt, mert Davenport 6:0, 6:0-ra nyert. Előtte és azóta sem történt meg, hogy a top 3-ba tartozó teniszezőnő nullára veszítsen.
Lindsay 1976. június 8-án született a kaliforniai Palos Verdesben. Apja, Wink tagja volt az USA röplabda-válogatottjának az 1968-as mexikóvárosi olimpián, anyja, Ann pedig még az elemiben ismerte meg leendő férjét, akivel középiskolába és főiskolára is együtt jártak. Nem sokat tudni arról, hogy egészen kis korában hogyan ismerkedett meg a tenisszel és általában a sporttal, hisz testalkata nem sejtetett egy páratlan pályafutást. Ereje ugyan volt a pazar tenyeresekhez és a páros kezű fonákhoz, adogatása pedig mindig is olyan jónak számított, hogy sziklaszilárdnak nevezték, lassúsága, nehézkes mozgása viszont nagyon hátráltatta. Érdekes, hogy a hálójátékot sem kedvelte, és egyéni meccsein csak a legszükségesebb esetben futott előre. Korának egyik legjobb páros játékosa is volt, aki különböző partnerekkel 38 titulust nyert, és 13 Grand Slam-döntőt játszott, amiből háromszor nyerte el a serleget.
Első eredményeit 1991-ben jegyezte, amikor már profi tornákon indult, hivatalosan azonban a hivatásos státust csak két évvel később szerezte meg. 1995-ben már világos volt, hogy tenni kell valamit a jobb mozgás érdekében és a lelki egyensúlyért is. Komolyra vette, leadott 12 kilogrammot, amit követően nemcsak mozgása javult fel Robert Van’t Hof edző felügyelete alatt, hanem önbizalma is sokkal nagyobb lett. Mindennek ellenére 1993-ban a WTA az év újoncának kiáltotta ki, hisz az évet a ranglista 162. helyén kezdte, és a 20 legjobb között zárta. Emlékezetes mérkőzése abból az időből a negyeddöntője Indian Wellsben, amikor Mary Joe Fernandeztől, utóbb egyik leggyakoribb páros partnerétől kapott ki.
Első tornagyőzelmét 1994-ben Brisbane-ben aratta. Az Australian Openen visszavágott Fernandeznek, de a negyeddöntőben Steffi Graftól kapott ki. Egy évre rá a japán Kimiko Datevel vívott két szép meccset. Stanfordban legyőzte, Tokióban kikapott, Wimbledonban pedig a bajnoki címig jutó Conchita Martinez győzte le a negyeddöntőben.
A nagy sikerek 1996-ban kezdődtek. Tagja volt az amerikai olimpiai csapatnak, s nem kis meglepetésre az elődöntőben legyőzte Fernandezt, majd a döntőben Arantxa Sánchezt is, és hazavitte az aranyérmet. Egy évre rá nyert Indian Wellsben és Amelia Islanden, de a Roland Garroson veszített a horvát Iva Majoli ellen, aki azután bajnok lett. Los Angelesben Szeles Mónikával találkozott, és kikapott tőle, azután pedig zsinórban három döntőben Martina Hingis győzte le. A fokozatos haladás eredménye, hogy 1998-ban bejutott a US Open döntőjébe. Az elődöntőben Venus Williams, a zárómeccsen pedig Hingis volt az áldozata az első egyéni nagy serlegért. 1999-ben Wimbledonban vehette át a trófeát. Nem lehetett teljesen elégedett a meccs hangulatával, hisz a közönség kedvencét, Steffi Grafot kellett legyőzni, annak utolsó Grand Slam-mérkőzésén. 2000-ben játszmaveszteség nélkül hódította el az Australian Open serlegét, amikor nagy riválisát, Hingist verte. Mint kiderült, a harmadik volt egyben az utolsó nagy egyéni trófeája. Az évben a Roland Garroson az 1. fordulóban búcsúzott, Wimbledonban pedig Venus Williams vett revánsot. 2001-ben minden tornáján legalább negyeddöntős volt, 2002-ben pedig még kis tornát sem nyert, elsősorban azért, mert sérülés miatt kihagyta az idény első felét. A mestertornán azért játszott egy jó mérkőzést Szeles Mónikával. Hét meccslabdát mentett, de végül az újvidéki nyerte meg a csatát. A 2003-as év is alig volt jobb, 2004-ben viszont nagy serleg nélkül, de hét egyéni titulussal az év csúcstartója lett. 2005-ben az Australian Openen 5 év után játszott GS-döntőt, s ezúttal Serena Williams múlta felül. Azt követte a Sarapova elleni híres 6:0, 6:0. Összesen négyszer nyert nullára, legutóbb 2006-ban a dubaji 2. fordulóban, ismét egy orosz, Jelena Lihovceva ellen. Hogy a győzelem emlékezetesebb legyen, az volt a 700. egyéni győzelme. A nyílt korszakban csak tíz teniszezőnő nyert ennyit vagy többet, Lindsay pedig a pályafutását később 753 győzelemmel és csak 194 vereséggel zárta, összesen 55 serleget kaparintva meg.
Wimbledonban Amelie Mauresmóval három napon át játszott az eső szaggatta műsorban, nyert, ám a döntőben ismét Venus Williams győzte le, pedig Davenport a második játszmában 6:5-ös, a harmadikban pedig 5:4-es vezetésnél adogatott a győzelemért. Mentségére legyen, hogy hátizomsérüléssel játszott, s bár a sérülést nem emlegette kifogásként, tény, hogy több hónapos kényszerpihenőre szorult. Férjhez ment Jonathan Leach volt teniszezőhöz, akiből bankár lett, és három gyermeket szült. Fia, Jagger Jonathan a legidősebb, két lánya pedig Lauren Andrus és Kaya Emory. A szülésből, mint utóbb kijelentette, anyja példájára, sose csinált nagy ügyet. 2006 végén Pekingben kikapott Mauresmótól, a meccs után pedig bejelentette, hogy szülési szabadságra megy. Hasonlót tett 2009-ben is, amikor az utolsó pillanatban lépett vissza az Australian Openen, amikor harmadik hónapos várandós volt. 2008-ban Memphisben aratta utolsó tornagyőzelmét, 2011-ben Hingisszel játszott sikeresen párosban a veteránok bajnokságán, s ezt a sorozatot a harmadik szülés szakította meg.
Lindsay Davenport és családja a kaliforniai Irvine-ben él, a család anyagi biztonságát pedig nemcsak férjének jól fizetett munkahelye, hanem a saját több mint 22 millió dolláros tornadíjai alapozták meg. Ő hozta divatba, hogy gyermekével a karján vett részt a tornák díjátadási ceremóniáján, amit az osztrák Sybille Bammer, majd Kim Clijsters is átvett.
Nem szószátyár, de két nyilatkozta a rendre szívesen adott interjúkból, amiért egyszer sajtókedvenc díjat is nyert, fennmaradt. Egyszer elmondta, hogy soha nem volt barátnője a teniszezőnők között, és ő csak csendes lány igyekezett lenni a tornákon, aki legjobb belátása szerint teszi a dolgát. Máskor megkérdezték, miért szorítja háttérbe az egyéniségét, amire azt válaszolta, hogy a sportolókat bírálat éri, amikor nem mutatják ki egyéniségüket, amikor viszont kimutatják, akkor leginkább büntetik érte.
