Valamivel több, mint 15 évvel ezelőtt, 2004 kora tavaszán, mindössze egy hónappal azután, hogy Roger Federer Melbourne-ben elnyerte második serlegét a nagy tornákon, és új világelső lett, a 16 éves Novak Đoković az újvidéki SPENS sajtótermében azt mondta e sorok írójának riportermagnójába: egyetlen álma, hogy világelső teniszező legyen.
Egy évvel később Federer már a sportág egyeduralkodójának számított, s csak egy mallorcai, Rafael Nadal nevű 18 éves srác jelezte, hogy márpedig a salakon ő lesz a menő.
Mondhatnánk, Đoković a lehető legrosszabb időben indult meg a céljához vezető hosszú, kacskaringós és göröngyös, akadályokkal teli úton. Mielőtt ugyanis egyáltalán gondolhatott volna arra, hogy a svájcival és a spanyollal felveszi a versenyt, előbb olyan sztárokon kellett kipróbálnia a kardját, mint Roddick, Moyà, Hewitt, Nalbandian, Szafin, Ferrero, Ferrer, Davigyenko, Ljubičić, Juzsnyij, Berdych…
Hét év után mégis bejárta a lehetetlen utat, és már nyolc éve annak, hogy a világ teniszkedvelői benne tisztelhetik a nagy hármas tagját, a világsport talán legfantasztikusabb triójának egyikét.
Számokkal már szinte felesleges foglalkozni. Akkorák, hogy megáll az ész. Ők hárman együttesen 54 Grand Slam-tornát nyertek a másfél évtized alatt, Nadal 12 Roland Garrost, Đoković az egyetlen, aki négy nagyon győzött zsinórban, ők nyerték a legutóbbi 11-et, emellett 95 1000-es tornán vitték a serleget, meg együttesen 766 héten át foglalták el a ranglista első helyét, ami hónapokban kifejezve kb. 190, években pedig pontosan 14,73. És még tart…
Sikerük értékét csak növeli, hogy Federer a jövő hónapban már 38 éves lesz, Nadal betöltötte a 33-at, Đoković pedig a 32-t, és eszük ágában sincs még abbahagyni. A másik kettővel vetélkedve lett Novak a sok csúcsot tartó jelenlegi világelső, és talán éppen ő az oka, hogy a másik kettő még mindig nagy lelkesedéssel játszik.
Hogy egyelőre megközelíthetetlenek, a vasárnap Londonban befejeződött Wimbledon is igazolta. A harmadiknak nem volt hely a döntőben, és a látottak alapján nagy kár, hogy csak egy serleget osztanak.
Federer immár öt éve nem győzte le Novakot, és régen állt olyan közel a sikerhez, mint most. Az ilyenre mondják, hogy nyert meccse volt, viszont ismételten kiderült, hogy a szerb akkor a legjobb, amikor kényszerhelyzetbe kerül, amikor csak a kötélidegzetűek tudják kihozni magukból a legjobbat. Pályafutása során immár harmadszor győzte le Rogert két meccslabdával szembesülve, ami önmagában nézve is hihetetlen eredmény.
A férfiteniszben a mai fiatalok helyzete még kellemetlenebb és reménytelenebb, mint Novaké volt másfél évtizede. Rulettkerékre hasonlít, amelyet bárhogy forgatunk, kizárólag három számon áll meg, a többi pedig sohasem nyerő.
Ki tudja, meddig tart még a triumvirátus uralma. Világszerte viszont milliók nem bánják, hogy tart. És alig várják, hogy megtudják, szeptember elején New Yorkban a US Openen a három közül melyik szám lesz a nyerő.