A 40. Magyar Filmszemlén Budapesten a díjkiosztó gálán talán a fiatal színésznő Ubrankovics Júlia lepődött meg legjobban, amikor bejelentették a Bacsó Péter rendezte Majdnem szűz című filmben nyújtott alakításáért ő kapta a legjobb színésznőnek járó díjat. Szerényen, ám mégis nagy örömmel vette tudomásul az örömhírt, s a maga közvetlen módján szívesen nyilatkozott az újságíróknak a gálát követő fogadáson rövid ám mégis egyre inkább felfelé ívelő pályájáról. A Magyar Szónak is szívesen a rendelkezésére állt.
Hogyan érintette ez a nagyszerű elismerés?
– Nagyon meghatódtam, ami még mindig tart, és örülök, hogy ez a kiváló zsűri, ezekkel a kiváló emberekkel, akiknek a nevének az említésére talán még nem is vagyok méltó, abban a megtiszteltetésben részesített, hogy nekem ítélte ezt a díjat. Boldogsággal tölt el, hogy úgy találták, az én alakításom ezt megérdemli, nagyon-nagyon köszönöm nekik, de még inkább Bacsó Péter filmrendezőnek, aki hitt és bízott bennem, mert tudta, hogy én erre képes vagyok.
Mondhatjuk úgy, hogy Bacsó Péter fedezte fel, amikor úgy gondolta, hogy Ön alkalmas lesz eljátszani Boróka szerepét a Majdnem szűzben, azt az intézetből kikerült fiatal lányét, aki a 18. születésnapját egy fényes szállodában kívánja megünnepelni Jánossal. Az otthonteremtésre kapott több millió forintot ily módon gyorsan elkölti és a szerelmével úgy alakul a kapcsolata, hogy őt eladja, prostitúcióra kényszeríti, egy strici karjába löki.
– Mondhatjuk nyugodtan azt, hogy Bacsó Péter fedezett fel, végig biztonságérzetet adott nekem a forgatás során, és bízott bennem, folyton arra serkentetett, hogy még jobb legyek, s időnként lehetőséget adott arra is, hogy improvizáljak. Engedte, hogy a magam ötleteit is a felszínre hozzam az intézetből kikerülő prostitúcióra kényszerített lány történetének előadása során. Igyekeztem felkészülni a szerepre, azért hogy jobban bele tudjam magam élni az intézetben nevelkedett, majd az utcára kerülő lány helyzetébe, több intézetes lánnyal rendszeresen beszélgettem, egyszóval tudatosan készültem a szerepre. Boldog vagyok, hogy Bacsó Péter lehetőséget adott számomra, biztatott és terelt az utamon.
Mit lehet tudni Önről?
– Két éve végeztem az itthoni filmművészeti egyetemen, Máté Gábor és Horvai István osztályában, majd a Katona József Színháznál voltam egy évet gyakornok. Ezt követően elmentem Hamburgba és ott jártam ösztöndíjjal a helyi főiskolára színművészetet tanulni, majd ezek után nagyrészt itthon forgattam, játszottam színházban, de külföldön is, Németországban, Ausztriában és Amerikában. Időközben különböző képzéseken is részt vettem, és egyéb más-más produkciókban, mondhatjuk úgy, hogy tettem a dolgomat, csináltam színházat, filmet, rádiót, sok mindent.
Ezek szerint három nyelven beszél?
– Igen.
Olyan jól tud, hogy szerepet is vállal, németül, angolul?
– Remélem, hogy igen. Azt hiszem elég jól tudok.
A vezetékneve szlávosan hangzik...
– Igen, szláv eredetű a vezetéknevem, állítólag az a jelentése, hogy Ubram várának az őrzői. Nem tudom, hogy így van-e. Anyai ágon pedig székelyek vagyunk. De én itt születtem Magyarországon, Sopronban. Büszke vagyok a gyökereimre és ezúttal üdvözlöm a vajdaságiakat és az újvidékieket. A továbbiakat a gyökereimről sajnos nem tudok mondani.
Miért lett színész?
– Mert erre születtem talán, ezt találtam ki magamnak.
Szereti?
– Hogyne, szeretem és tisztelem a szakmát. Már több kis játékfilmben és tévéfilmben is forgattam. Ez viszont az első nagy játékfilmem, és persze az első főszerepem.
Milyen érzés volt Bacsó Péterrel forgatni?
– Egy élő legendával forgatni életre szóló élmény, jó volt a közös munka, roppant kreatív. Ő mindenképpen ösztönzőleg hatott rám, remélem hozzá tudtam tenni néhány dolgot a filmhez.
A Magyar Szónak adott interjúban Bacsó Péter úgy nyilatkozott hogy felfedezett már három színésznőt: Udvaros Dorottyát, Igó Évát és Básti Julit, most pedig Önt, a negyedik színésznőt.
– Nagyon örülök neki. Megtiszteltetés, köszönöm szépen.
Amit Ő mondott, azt a 40. Magyar Filmszemle zsűrije bebizonyította.
– Így legyen.
