Egyetlen valamirevaló történelmi film sem képzelhető el megfelelő díszlet, azaz egy jól megépített vár nélkül, amely amellett, hogy a benne élők otthonául szolgál, az erő és a biztonság szimbóluma. A díszletkészítőknek azért nem kell teljesen a fantáziájukra hagyatkozniuk, hiszen Európa-szerte találni még efféle épületeket, melyek mintaként szolgálhatnak, őrizve az elmúlt évszázadok hagyatékát. Niš város büszkesége, a vár, szerencsére még mindig áll, és mesél a benne andalgóknak, csak egy kis türelem és figyelem szükségeltetik, hogy megérthessük a beszédét.
Egyetlen valamirevaló történelmi film sem képzelhető el megfelelő díszlet, azaz egy jól megépített vár nélkül, amely amellett, hogy a benne élők otthonául szolgál, az erő és a biztonság szimbóluma. A díszletkészítőknek azért nem kell teljesen a fantáziájukra hagyatkozniuk, hiszen Európa-szerte találni még efféle épületeket, melyek mintaként szolgálhatnak, őrizve az elmúlt évszázadok hagyatékát. Niš város büszkesége, a vár, szerencsére még mindig áll, és mesél a benne andalgóknak, csak egy kis türelem és figyelem szükségeltetik, hogy megérthessük a beszédét.
A római, szláv, bolgár, bizánci, török, német fennhatóság nemcsak rombolást hozott a városra és a várra, hanem neves építőmesterek terveinek köszönhetően egyre szebbé és erősebbé vált mindkettő. A XVII. század végén például az osztrákok két új bástyát építettek a várban, Leopold cárnak, illetve Leonóra cárnőnek nevezték el őket, s a XVIII. századi török hódítók is nagyszabású építkezésbe fogtak. A Szófiából érkezett Mehmed aga és Musztafa aga tervei alapján láttak neki a munkálatoknak, 40 kőfaragót hozattak Konstantinápolyból, és 400 kőműves rakta, erősítette a falakat. A vár a végső formáját nagyjából ekkor, a török hódoltság alatt nyerte el. Sajnos mára a várbéli épületek zöme elpusztult, de még így is a legmegőrzöttebb, hasonló jellegű műemlékek közé tartozik Szerbiában, illetve a Balkán-félszigeten.
A római, szláv, bolgár, bizánci, török, német fennhatóság nemcsak rombolást hozott a városra és a várra, hanem neves építőmesterek terveinek köszönhetően egyre szebbé és erősebbé vált mindkettő. A XVII. század végén például az osztrákok két új bástyát építettek a várban, Leopold cárnak, illetve Leonóra cárnőnek nevezték el őket, s a XVIII. századi török hódítók is nagyszabású építkezésbe fogtak. A Szófiából érkezett Mehmed aga és Musztafa aga tervei alapján láttak neki a munkálatoknak, 40 kőfaragót hozattak Konstantinápolyból, és 400 kőműves rakta, erősítette a falakat. A vár a végső formáját nagyjából ekkor, a török hódoltság alatt nyerte el. Sajnos mára a várbéli épületek zöme elpusztult, de még így is a legmegőrzöttebb, hasonló jellegű műemlékek közé tartozik Szerbiában, illetve a Balkán-félszigeten.
Az épületmaradványok, antik műemlékek, gondozott parkok, árnyas pihenőhelyek, turisták áradata között sétálva szinte felelevenedik előttünk a korabeli, várbéli élet, könnyűszerrel magunk elé képzelhetjük a két negyedre osztott várudvart, Mithad pasa rezidenciáját, ahol a török vezetőség és a garnizon állomásozott, valamint az iparosok negyedét, ahol kovácsok, bognárok műhelyeiben folyt a munka, fűszeresek kínálták portékáikat, a törökfürdő környékén vagy kávéházakban, bozamérésekben (erjesztett cukros kukoricalét árusító helyek) tolongott a nép, és három nagy török dzsámiba szólították a hívőket imára.
A korabeli nyüzsgésből nemcsak a sétányokon járva, hanem a vár tövében található óriási piacon bámészkodva is ízelítőt kaphatunk, a gyümölcsöket és szárított gyógynövényeket árusítók standjai keleti bazárokra emlékeztetnek, ahogy a bolhapiac zűrzavara is, ugyanis vasárnap délelőttönként régi findzsákat, apró csecsebecséket, ütött-kopott berendezési tárgyakat, és seregnyi haszontalannak tűnő apróságot kínálgat a várfal előtt kígyózó árusok sora, elsősorban a turisták vásárlókedvére apellálva.
Az ide látogató családok minden tagja találhat magának izgalmas várbéli elfoglaltságot. A gyerkőcök játszótereken ugrándozva, valamint Ćirón, a kisvonaton utazva szórakozhatnak, a felnőtteket pedig galériák kínálata, a csodás nyári színpad zenei és filmes rendezvényei, s szépen terített asztalok várják. A Nišavára való pompás kilátás pedig csak ráadás, de annak semmiképpen sem utolsó.
