A rendőr megállítja ellenőrzés céljából az autót, a sofőr pedig a hivatalos iratok helyett saját készítésű papírt lobogtat előtte, s mert a rendőr ezzel nem elégszik meg, vitatkoznak. Csodálatra méltó az egyenruhások türelme, edzettek az idegeik. Tucatszámra lehetne fölsorolni országokat, ahol bilincsbe verve – nem is kesztyűs kézzel – régen bedugták volna a gépkocsivezetőt rendőrautóba: folytatás a kapitányságon. A folytatás valóban itt is az lesz, vagy mégis előkerülnek a dokumentumok? (De hát Magyarország nem jogállam, nincs is demokrácia – zengik Nyugaton és itthon azok, akik kimaradtak a hatalomból.)
Más alkalommal a benzintöltő állomáson veszik elő a házilag készült papírlapot, és mivel a benzinkutas nem hajlandó az ilyen „forgalmi engedélyre” az üzemanyagot olcsóbban számlázni, a következetesek kifizetik piaci áron a benzint, vagy – ideiglenesen föladva eszméiket – mégis előveszik a hivatalos dokumentumokat, végső esetben pedig rendőr tesz rendet. Börtön kockáztatásával készítenek már „saját” rendszámtáblákat is.
Az ilyen esetekre az mondja a kívülálló, hogy hülyék, bolondok házában a helyük, a határozott rendcsinálás hívei pedig: „majd tudnám én, hogyan tegyem helyre az eszüket”.
Igen ám, de némely elemzés már több tízezerre teszi a magyar állam létét tagadók számát, akik szerint Magyarország csupán egy bejegyzett izraeli cég a New York-i tőzsdén, tehát nem legitim, nem érvényesek a törvényei és intézkedései, amiben az is szerepet játszik, hogy az alaptörvény meghozatala óta a köztársaság mint államforma megszűnt létezni.
Bolondoznak? Nem hiszem. Igyekeznek káoszt teremteni? Inkább hihető. Igaz, ők egyéni akcióikkal teszik ezt, nem vonulnak még utcára, mint teszik az LMBTQ-rajongók vagy éppen a tanárbérek növeléséért küzdők. Ha ez utóbbiaknak egyáltalán a fizetésemelés a céljuk.
Ezekre a tüntetésekre mondta azt a progresszív szemléletűnek nem nevezhető ismerősöm, hogy először ki kellene tiltani a gyerekeket a demonstrációkról, majd akkor szólhatnak bele a politikába, ha szavazati joguk is lesz. Csak hát ő nyilván nem ismeri a békés forradalmat. Azt viszont sejti, hogy nem sokat számítanak itt a tanárok, hanem a kormányt kellene megdönteni. Ha nem megy a szavazófülkékben a fordulat, ott az utca annak bizonyítására, hogy a demokráciát a kisebbség akaratára is lehet építeni, demokratikus káosz útján.
Szóval: létezik például egy Srđa Popović nevű, Nyugaton nagyra becsült aktivista, akinek Útmutató a forradalomhoz címmel jelent meg magyarul könyve. Persze mi is becsülhettük őt, amikor az Otpor eminenseként mint fontos szereplő részt vett Milošević megbuktatásában. Az viszont már kétes értékű szerepvállalása volt, hogy Soros Györggyel szövetkezve nem is nagyon régen sikeres munkát végzett annak érdekében, hogy Donald Trump négy év után kénytelen legyen elhagyni a Fehér Házat.
Popović könyve a békés forradalomról szól, oktatja az ellenzékieket, hogy milyen technikákkal, furfangos vagy átlátszó módszerekkel lehet megbuktatni a legitim kormányt. Nos, ezek között az is szerepel, hogy a tüntetésekbe be kell vonni a nőket és a gyerekeket is, mert demokratikus országban a rendőr őket nem veri, ha cirkuszolnak is; a lényeg pedig az, hogy minél nagyobbra nőjön a káosz, mivel a cél az államrend fölforgatása, végül pedig a kormányváltás.
A globális forradalom tart, a liberális demokrácia egyre épül, ahol meg sehogyan sem akar, oda külföldről szállítják az építőanyagot. Eközben az unió is besegít, mivel a konzervatív országépítéshez nem adja a pénzt.
Emlékszünk még az öt évvel ezelőtti momentumos NOlimpia-akcióra? Elérte célját, azóta mégis kétszer nyert választást a jobboldal. Lehet, hogy fordítva sült el a puska? Mert ha akkor nem sikerül, két év múlva esetleg Magyarországon tartanák az olimpiát. S ebben a világkáoszban még bele is bukhatna a kormány.
