A Télapót akkor még csak hallomásból ismertem, amikor kiderült, hogy van őszapó is. Versikében szerepelt, gondoltam, az is valamilyen apóféle lehet, csak nem újévre érkezik, hanem, mondjuk, kukoricaszedés tájékán. Ért is némi csalódás, megkevertek, bár őszapó a nevét ősz „hajáról” kapta, de mégiscsak egy kismadár.
Bonyolultabb ennél a Mikulás és a Télapó esete. Jön Mikulás, akit sosem láttunk, mégis valami nagy szakállú öregként élt a fejünkben, aki kora ellenére bírja a strapát, megrakja a sok kivikszelt cipőt az ablakokban ajándékkal. Vagy éppen valamelyik középiskola folyosóján. Ez sokkal későbbi történet, amikor már régóta tisztában voltam azzal, hogy melyiküket hová kell helyezni. Tehát egyik tanárnak az jutott eszébe, hogy miért ne dobhatna a diákok cipőjébe egy-egy cukorkát december 6-án, ha már Miklós püspök napja van, meg különben is így szokás, meg Szent Miklós egyébként is a gyerekek és a diákok védőszentje. A tanulók között bizonyosan tetszést aratott az ajándék, nem úgy a gesztus az iskolavezetés körében. Lett belőle nagy ramazuri, olyan politikai. Emlékezetem szerint a tanárt virgács helyett kirúgták. Akkoriban, a materialista gondolkodásra szoktatás idején, a pedagógus nem nevelhette félre a diákokat holmi idealista elhajlással.
Azt ugyan nem tudhatjuk, hogy a régi Mikulás püspöksüveget hordott-e, miként Miklós püspök, mivel sosem találkoztunk vele, mindenesetre a Télapó olyan gyerekfejre illő bojtos piros sapkát visel, miként az újkori Mikulás is. A püspöksüveg a nagy hajtásban úgyis leesne a fejéről.
Tehát volt előbb a Mikulás, majd kifejlődött belőle mutánsként a Télapó. Az utóbbi legálisan végezte ugyanazokat az ajándékozási teendőket újévkor, amit a Mikulás illegitim módon, még ha ő volt is az öregebb és az ötletgazda. Mára tovább nőtt a kavarodás és a bizonytalanság körülöttük, most ugyanis a Mikulás váltja le kollégáját Télapó-járás idején. Persze különben sem éppen könnyű feladat behatárolni a Télapó munkanapjait, mert akad közben egy igazi ünnep is, a karácsony. És mivel akkorát fordult a világ, hogy a Mikulás-járás szintén szabaddá vált, karácsonykor a Mikulás és a Télapó egyaránt nyitogatja a batyuját, márpedig azt eddig mindenki tudta, ha akarta, hogy a karácsonyfát és az ajándékokat a Jézuska hozza, esetleg az angyalok.
Így már szinte teljes a káosz a szent Miklós és a nyilván ateista Télapó körül.
Lehet, hogy a zűr azzal kezdődött, hogy Lenin elvtárs a kommunizmus alapozásának idején ellátogatott a szokolnyiki erdei iskolába. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom már lezajlott (olyan nagy volt, hogy sokáig így, nagybetűvel kellett írni). Lenin elvtárs még nem volt a hatalmas szovjet birodalom kormányfője, mégis rendkívüli népszerűséget szerzett remek szónoki képességeivel, nagy műveltségével és filozófiai ismereteivel.
A szokolnyiki karácsonyfa címet viselő riport szerint – lapunk időben és a szocializmus építésében jócskán lemaradva csak 1945 karácsonyán számolt be az 1919-ben történt eseményről – Lenin az óriási hóvihar ellenére ellátogatott az erdei iskolába, ha már megígérte. „Karácsonyfa-ünnepélyt” tartottak. A gyerekek földíszített fenyőfával várták, játékokat készítettek, s mivel legjobban a fehér szakállú Télapó sikerült, így ő került a fa hegyébe. Nem angyal, nem is Szent Miklós, Oroszország védőszentje, hanem a Jég apó.
Lenin pedig Kint a bárány, bent a farkas meg szembekötősdi játékot játszott a gyerekekkel, az ajándékot a felesége és a nővére osztotta szét – talán korán emancipálódott télanyókként –, miközben ő kisompolygott és elment.
Néhány évtized múltán Jég apó Télapóként mifelénk is eljött. Azóta is bizonytalanok az emberek, hogy nyugatról vagy keletről érkezik-e az ajándék – hacsak nem északról rénszarvasszánon –, és szaloncukor, mézesmadzag vagy virgács lesz-e a tarisznyájában.