A magyarok többsége ma már nem tudna mobil nélkül élni, olvashattuk a minap egy nemrég készült kutatás kapcsán, amely az elmúlt tíz év legfontosabb változásait felölelő tendenciákat volt hivatott elemezni. Első hallásra talán még hajlottam is volna arra, hogy egyetértsek a megállapítással, hiszen mára már szinte valamennyiünkben kialakult az a rossz szokás, hogy hajlamosakká váltunk feltétel nélkül elfogadni azt, amit látunk vagy hallunk, még akkor is, ha tudjuk, hogy ugyanúgy, ahogyan az információkat érdemes több forrásból is ellenőrizni, a hallottakat és a látottakat is érdemes több aspektusból megközelíteni.
Amennyiben így tettem volna, akkor a digitális kor vívmányai között kevésbé otthonosan mozgó személyek – mint amilyen például a nagymamám szomszédasszonya volt a maga egyszerű, mégis határozott, nagy élettapasztalattal és bölcsességgel rendelkező, a véleményét azonban meglehetős harsánysággal mások tudtára adó stílusával – megnyilvánulási formái is előtérbe kerülhettek volna, amelyek talán hozzásegíthettek volna ahhoz, hogy azzal a rájuk jellemző karakánsággal viszonyuljak a kérdéshez, amellyel egyetlen szempillantás alatt szinte bárkit képesek elküldeni melegebb tájakra, de nem tettem.
Szóval ezúttal nem akartam a hallottakat és a látottakat több aspektusból megközelíteni, nem próbáltam sem elemezni, sem megkérdőjelezni a kijelentést, amely bár első hallásra kissé talán túlzónak tűnhet, ám ha arra gondolunk, hogy milyen szerteágazó tevékenységekre használjuk a mobiltelefonunkat, máris megalapozottabbnak érezhetjük, hiszen telefonunk, akár akarjuk, akár nem, a legalapvetőbb funkciói mellett mára az internetezés első számú eszközévé vált, tovább erősödött a szerepe a közösségi médián keresztül történő kapcsolattartásban és a tájékozódásban, valamint tömegek szoktak rá az online vásárlásra is.
Az idézett felmérés adatai szerint tavaly egy átlagos magyar naponta mintegy három órát internetezett, az emberek egyharmada pedig ezt a tevékenységet tartotta a kedvenc időtöltésének, amihez hozzátartozik az is, hogy a megkérdezettek viszonylag kritikusak voltak önmagukkal szemben, hiszen minden második válaszadó úgy érezte, túl sok időt tölt az online térben. Mindez elsősorban a 16 és 39 év közöttiekre volt jellemző, az 55 éven felüliekre már kevésbé, aminek oka a szakemberek szerint elsősorban abban keresendő, hogy ők valószínűleg céltudatosabb felhasználóknak tekinthetők, mint a fiatalok, aminek alátámasztására és megcáfolására is valamennyien számos példát tudnánk felhozni, ezúttal azonban tekintsünk el ettől, és fogadjuk el a megállapítást.
Azt már régóta tudjuk valamennyien, hogy a közösségi média az elmúlt évek során mind nagyobb szerepet kezdett betölteni az életünkben, a felmérés készítői szerint mindez hatványozottan érvényes a baráti kapcsolatainkra, ugyanis amíg tíz éve még csak másfélszer annyian érezték meghatározónak az online platformokat ezen a téren, mint akik nem, addig napjainkban már négyszer annyian vélekedtek így. Ezzel párhuzamosan értelemszerűen az is egyre fontosabbá vált a felhasználóknak, hogy milyen módon jelennek meg ezeken a felületeken, tíz évvel ezelőtt a válaszadóknak mindössze egyharmada vallotta be, hogy külön figyelmet fordít a közösségi profiljára, most viszont már minden második elismerte közülük, hogy igenis odafigyel rá.
A kutatás eredményeit hosszasan, órákon, akár napokon át lehetne ízlelgetni és elemezgetni, ugyanakkor arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a telefonhasználattal kapcsolatban nem feltétlenül a valós tevékenységek jelentik a legfőbb problémát, hanem sokkal inkább az az idő, amelyet nem valós, hanem különféle áltevékenységekkel töltünk, miközben észre sem vesszük, hogy mennyi értékes időnk veszik kárba, illetve ezek helyett az áltevékenységek helyett mennyi minőségi időt tölthetnénk olyan dolgokkal, amelyek valóban a fejlődésünket lennének hivatottak szolgálni. Nem véletlenül figyelmeztetnek a kutatás készítői is arra, hogy a mindennapjaink során tapasztalható folyamatokkal párhuzamosan mind nagyobbá válik a jelentősége annak, hogy odafigyeljünk a tudatos és kiegyensúlyozott internethasználatra, illetve arra, hogy egyensúlyt teremtsünk a két világ között, és a folyamatos online jelenlét ne menjen az életmódunk, a mentális egészségünk vagy a személyes kapcsolataink kárára.
Nyitókép: Pixabay
