Cservenkán, pénteken az egykori téglagyárban megkoszorúzták az itt kivégzett bori zsidó munkaszolgálatosok emlékére állított emléktáblát. Elhangzott, Radnóti Miklós az erőltetett menetben több mint háromezer sorstársával 1944. szeptember 17-én indult el Borból, 1944. október 5-én érkeztek meg Cservenkára, ahol a téglagyárban másnap mintegy 700–1000 zsidó munkaszolgálatost végeztek ki.
Történelmi összefoglalójában Kabók Erika, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja elmondta, a 35 éves költő 6000 magyar zsidóval együtt került a bori táborba, ahol ércet fejtettek a német hadiipar szükségleteire. Radnóti Miklós nem az ércfejtésen, hanem a vasút kiépítésén dolgozott. Egyik helybeli polgártól élelemért cserébe sikerült szereznie egy kockás füzetet, ez lett a Bori notesz, amelybe életének utolsó tíz versét írta.
‒ Az erőltetett menet 1944. szeptember 17-én indult el Borból Németország felé. Újvidéken néhány nap pihenőt kaptak, és innen indultak tovább Szenttamásra, majd Cservenkára. Körülbelül 360 kilométer megtétele, illetve 18 nap után, 1944. október 5-én érkeztek meg Cservenkára, a téglagyár területére. Itt a munkaszolgálatosok őrzését a magyar katonáktól a helyi német katonák vették át, a következő napok pedig a holokauszt és a magyar történelem legvéresebb napjai közé tartoznak.
A visszaemlékezések szerint Cservenkán a helybeli svábok fehér kenyeret adtak a kiéhezett, agyongyötört munkaszolgálatosok értékeiért cserébe. Radnóti Miklós itt értékesítette jegygyűrűjét: fél veknit kapott érte.
1944. október 7-én éjszaka mintegy 700–1000 bori zsidó munkaszolgálatost végeztek ki a téglagyár különböző pontjain. Csapody Tamás A cservenkai tömeggyilkosság című könyvében írja, hogy este kilenc óra körül a munkaszolgálatosokat az égetőkemencékbe terelték, majd onnan húszasával a szabadba kísérték, hangos kiabálás és szitkozódás mellett. Az öldöklés este tíz körül kezdődött. 10–15 percenként végezték ki az embereket, mégpedig a téglagyár mögötti nagy agyagvájatnál, ahol belelövöldözték őket egy hosszú árokba. Feltehetően az volt a terv, hogy mindenkit kivégeznek. Voltak, akik még indulás előtt elszöktek, mások meg a gödörbe ugorva a halottak között élték túl a sortüzet. Virradatkor fejeződtek be a kivégzések. Akik élve maradtak, azokat október 8-án indították el Zombor felé. A Cservenkáról továbbindított gyalogmenetből a német katonák Zomborig, majd a korabeli országhatárokig újabb, legalább 400 embert gyilkoltak meg – mondta Kabók Erika.
Kiemelte, nyolc évtized múlt el, de az a kötelességünk, hogy emlékezzünk a történtekre. A borzalmak felidézésében sokat segítenek Radnóti Miklós a világirodalom gyöngyszemeiként számon tartott versei. Itt Cservenkán írta a második Razglednicáját, amelyben még felcsillan némi remény a borzalmak túlélésére, de mint tudjuk nem így lett.
Az emléktáblánál a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Versmondók Egyesülete, a kúlai Népkör Magyar Művelődési Központ és a Szenteleky Kornél Irodalmi Társaság is koszorúzott.
Az Abdára való indulás előtt a jelenlévőknek Tóth Péter Lóránt versvándor elszavalta a Második razglednicát, majd emlékeztetett arra, 2019-ben gyalog tette meg az utat a bori bányáktól Abdáig, útközben fiatalokkal és felnőttekkel is megismerkedett, és kivétel nélkül mindenki biztatta, hogy tartson ki.
‒ Sokszor próbáltam megfejteni azokat a tragédiákat, amelyek az első és második világháborúban, valamint a délszláv háborúban bekövetkeztek, s hogy mi lehet ennek az oka. Keresem, de nem tudom a titkot. Lehet, hogy az, hogy az ember elkényelmesedik a jelenben, s azt gondolja, hogy vele nem fordulhat elő az, ami 80 évvel ezelőtt megtörtént. Sajnos, az elmúlt években történtek olyan dolgok a világban, amik rávilágítottak arra, hogy de igenis, megtörténhet. Ebből kifolyólag azt gondolom, hogy fel kell hívnunk a fiatalok figyelmét, megkérni őket arra, hogy a saját életükön kívül a körülöttük lévő emberek életével is egy kicsit foglalkozzanak. Próbáljanak olyan apró lépéseket tenni, amikkel egy kicsit szebbé tudják tenni a körülöttük élő emberek életét, mert igenis, mindenki tud egy olyan gyertyaláng lenni a saját életében, amilyen Radnóti Miklós volt a második világháború sötétségében – fogalmazott a kunszentmiklósi versvándor.
A megemlékezést követően a cservenkai római katolikus templomban megzenésített Radnóti-versek és népdalok hangzottak el Hajvert Ákos, Tóth Péter Lóránt és Vajda Noémi tolmácsolásában. Kőszegi Ábel Töredék című munkájából, amit öt évvel ezelőtt adott ki a Vajdasági Művelődési Intézet, és Radnóti Miklós utolsó hat hónapját meséli el, vagyis magát az utat Bortól Abdáig Tóth Péter Lóránt előadásában hallhattak részleteket a jelenlévők. Az előadás rövidített változatát vasárnap reggel 9 órakor a bezdáni katolikus templomban, a szentmise keretében ismételték meg.
|
NEM GYALOGOL TOVÁBB A VERSVÁNDOR – Fel kell adnom a gyalogos Radnóti verszarándoklatot. A tegnapi nap 32 kilométere a szerbiai Cservenkától Zomborig, és a mai nap 31 kilométeres távja a horvátországi Darázsig olyan módon okozott sebeket, és a csontjaim és izmaim olyan húzódásokat szenvedtek, amik miatt nem tudok tovább gyalogosan menni. Ha most tovább indulnék, veszélybe kerülne a testem, és ami ugyanennyire fontos, nem érnék oda a diákokkal, felnőttekkel való találkozásokra. Ma rájöttem, megerősödött bennem, hogy ma ez a szabadság: a döntés szabadsága. Az a döntés, ami Radnóti Miklós magyar költőnek nem adatott meg. Erről szeretnék beszélni a héten és utána is a gyerekeknek. A mai fiatalok felelős döntésein fog múlni, hogy újra megtörténik-e 1944 borzalma. Az előadásokra szeretnék eljutni busszal, vonattal – áll többek között Tóth Péter Lóránt bejegyzésében. |
Nyitókép: A versvándor a cservenkai katolikus templomban (Fotó: Paraczky László)
