Harminc denevér- és madárodút függesztettek ki a fákra, valamint egy 80 kilogramm kapacitású magvas etetőt helyeztek el Adán a rekreációs parkban a hétvégén a Zöldike természetvédelmi civil szervezet önkéntesei több mint ötven helybeli kisiskolás részvételével. A rendezvényen Tóth László adai természetbarát és amatőr ornitológus beszélt a gyerekeknek az odúk fontosságáról és az odúlakó madarakról, illetve bemutatott egy preparált denevért. A Zöldike elnöke, Báity Ferenc elmondta, hogy az odúkat és az etetőt madár- és környezetvédelmi akció keretében helyezték ki. A rendezvénnyel szeretnék felhívni a diákok figyelmét ezek hasznosságára, mert a madárvilág is fontos része a természetnek, hiszen összeszedik a rovarokat, köztük sok kártevőt elpusztítanak, akárcsak a denevérek.
A madáretető felállítása (fotó: Csincsik Zsolt)
– Harminc odút szereltünk föl. Tízet-tízet a kétfajta madárodúból, valamint tízet a denevérodúból. A környéken kevés odvas fa van, ezért helyeztük ki a madárodúkat, hogy a madarak tudjanak hol fészkelni, és ezzel pótoljuk a költőhelyek hiányát. A denevérodúknak az a céljuk, hogy ideszokjanak a közönséges törpedenevérek. Az egyesületünk tagja, Sétáló Ferenc készíti a madárodúkat, amelyekből már kétszázat elhelyeztünk Ada község területén. A madáretetőt azért állítottuk föl, hogy a madarak fokozatosan ideszokjanak a téli időszakra. Ezt az elkövetkezőkben rendszeresen figyeljük, és feltöltjük élelemmel – közölte Báity Ferenc.
Tóth Lászlótól megtudtuk, hogy a kétfajta madárodú közül az egyik cinkeodú, a másik pedig félodú, amit szívesen elfogad többféle madárfaj is:
– A cinegeodút a széncinegének szántunk. A félodúban szívesen fészkel a barázdabillegető, a kerti rozsdafarkú, az örvös légykapó, a szürke légykapó, a nyaktekercs és a vörösbegy. A cinegeodúban beköltözhet a mezei veréb, de ha belefér, akkor akár a seregély is. A félodúk esetében számítok arra, hogy beköltözik a barázdabillegető, esetleg a rozsdafarkú, amely egyelőre eltűnt a vidékről az odvas fák kiirtása miatt, de vissza is térhet, ha talál költőhelyet magának. Elég gyakori a szürke légykapó, amely szintén belefészkelhet – magyarázta Tóth László. – A madárodúkra nagy szükség van, mert egyes madarak képtelenek ezen a vidéken megélni, mivel az odúlakó madár csak odúban fészkel. Ha nincs odú, akkor elköltöznek innen, sok szép és hasznos madarunk emiatt költözött el. A Tisza menti ártéri területen sok odvas fűzfa volt, de ezeket jórészt kiirtották. Mindenhol kanadai nyárfát telepítenek, hiszen csak a haszon és a pénz számít, a vízgazdálkodási vállalat a természetvédelemre nem sokat ad. Bár az odvas fában a madarak mellett sok rovar is megtelepszik, amelyek szintén védettek. Személyesen is kértem a vízgazdálkodási vállalat zentai és nagykikindai részlegénél, hogy telepítsenek fűzfákat, de válaszra sem méltattak. Egyébként is legalább harminc év kell a fűzfának, hogy alkalmassá váljon odúlakó madarak számára fészkelőhelynek – közölte az amatőr ornitológus.
