A zentagunarasi Mag Hagyományápolók aratócsapat győzelmével zárult szombaton Valkaisoron a huszadik alkalommal megrendezett aratóünnepség. A falu melletti parcellán megtartott aratóversenyen tizenkét adai, felsőhegyi, moholi, törökfalui, szenttamási, zentagunarasi és valkaisori, illetve az anyaországból érkezett bogyiszlói aratócsapat mérte össze tudását az aratóreggeli összeállításában és a hagyományos kézi aratásban. A rendezvény a kultúrotthon udvarán lévő csűrben zárult, ahol hálaadó misén és ünnepi ebéden vettek részt az aratók, valamint az ünneplő falubeliek és vidéki vendégeik.
Az aratóünnepség összesített végeredménye alapján első a zentagunarasi Mag Hagyományápolók, a második a felsőhegyi Népdalbarátok Klubja, a harmadik a valkaisori Szarkaláb csapata lett.
Az Ősz Szabó Imre vezette zsűri a verseny során értékelte az aratóreggelit, az aratók öltözékét és szerszámait, a learatott terület tisztaságát, a búzakévék minőségét, a keresztek tájolását és minőségét. A zsűri az összesített végeredmény mellett több részkategóriában is győzteseket hirdetett. Az aratóreggelik közül a Moholi Búzavirág reggelije bizonyult a legjobbnak, a második helyezést a Szenttamási Aranycsapat, a harmadikat Bogyiszló csapata érdemelte ki. A hagyományos kézi aratásban az adai Földművesek csapata végzett az élen, a törökfalui Nagyúti Szállások lett a második, a harmadik helyet az adai Mezei Csokor érdemelte ki.
A sós sütemények kategóriájában Ladócki Jolán lett az első, Gere Rózsa a második és Vreckó Piroska a harmadik, míg az édes süteményekében Molnár Rózsa az első, Balla Julianna a második és Csúzdi Judit a harmadik.
A valkaisori aratóünnepséget falubeliek szervezték meg az adai önkormányzat, a törökfalui helyi közösség és szponzorok támogatásával. Papp Ferenc fő szervező elmondta: nagy örömükre szolgál, hogy idén is jól sikerült a rendezvény, habár a reggeli órákban még úgy tűnt, az időjárás nem kedvez nekik. Emiatt kevesebben is jelentek meg, mint ahányan előzetesen jelezték részvételüket. Kiemelte, hogy az eddigi legtömegesebb aratóünnepséget huszonkét csapat részvételével tartották meg, most tizenkét csapat jelent meg. Hangsúlyozta, hogy az aratóversenyen jobbára idősebb személyekből álló csapatok indulnak, a fiatalabbak inkább csak nézőként látogatják a rendezvényt. Megjegyezte, hogy abban bíznak, sokáig éltetni tudják az aratóünnepség hagyományát, hiszen ez egyben a falu ünnepe is, amelyen összejön a rokonság és az ismerősök. Emellett a rendezvény kötődik a törökfalui helyi közösség másik két településének falunapi rendezvényéhez, hiszen a Valkaisoron learatott búzát Völgyparton megőrlik, majd a lisztből sütött kenyeret Törökfaluban megszentelik.
A helybeli Berze István szinte a legelejétől részt vett az aratóünnepség megszervezésében, hiszen az indulást követően több éven át tagja volt a szervezőbizottságnak. Elmondta, hogy az adai nyugdíjasok kezdték el szervezni az aratóünnepséget a múlt század nyolcvanas éveiben Valkaisoron, miután a falu szomszédságában kaptak búzaparcellát a rendezvény lebonyolításához a Halász József mezőgazdasági birtoktól. A szervezésbe ezután kapcsolódtak be a falubeliek, akik később a helyi közösség közreműködésével átvették a rendezvényt. Megjegyezte, hogy szerették volna mindenképpen megőrizni az utókor számára a kézi aratás tradícióját, amit néhány évben összekapcsoltak a szántóversennyel is.
Az adai Földművesek csapatának kaszása, Lajkó Mátyás szintén már a kezdetektől, immár húsz éve részese a valkaisori aratóünnepségeknek. Minden évben versenyzett a csapatával, amelyben rajta kívül Raffai Katica volt az állandó tag, a többiek cserélődtek. Elmondta, hogy Valkaisor mellett más aratóünnepségekre is rendszeresen eljár a csapatával. Versenyzett már Szenttamáson, Felsőhegyen és Szajánban is. Az aratóünnepségen hagyományápolási céllal vesz részt, és a régi gyerekkori emlékek miatt. Hiszen parasztcsalád sarjaként beleszületett a paraszti világba, és már kisgyerekkorában megtanulta a kézi aratás fortélyait, amit a mai napig szeret csinálni. Emellett azért is eljár az aratóünnepségekre, mert ezeken találkozik a ritkán látott ismerősökkel.