Keveseknek adatik meg, hogy megünnepeljék a századik születésnapjukat, most már közéjük tartozik az adai Fehér Ábel Marcella is, aki január 2-án töltötte be századik életévét. A szellemileg friss és viszonylag jó egészségnek örvendő idős asszony 1913-ban Vreckó Marcella néven látta meg a napvilágot Adán, ahol jelenleg is él fiatalabb lányával, Gizellával. A jeles évfordulót szűk családi körben ünnepelte meg a néni, aki két leánygyermekkel, közülük az egyik nyolcvan-, a másik hatvankilenc éves, illetve egy unokával és két dédunokával is büszkélkedhet. Elismerte, hogy maga sem gondolta, hogy megünnepelheti a századik születésnapját, bár mindig abban reménykedett, hogy a kilencvenegyedik életévét megéri, mint az egyik rokona.
Fehér Ábel Marcella szerint a hosszú élet titka a sok mozgásban, a friss levegőn való tartózkodásban, valamint az egészséges étrendben rejlik. Mint mondta, az élete során sokat dolgozott, megboldogult férjével, Ignáccal földművelésből éltek, így mindenféle paraszti munkát végzett a földeken, a friss levegőn. Ha kellett, kapált, de szántott is, valamint herét kaszált, míg a férfiak vetettek, vagy éppen gabonát aratott. Az egyik ismerőse szerint néha három ember munkáját végezte el egyedül. A családjának gyümölcsöse is volt, amit ugyancsak rendben kellett tartani. A hosszú életkorhoz szerinte a kemény munka mellett hozzájárult az is, hogy fiatalabb korában sokat gyalogolt, gyakran 8-10 kilométeres távokat tett meg, amikor a határban vagy a tanyavilágban járt. Mostanság már nehézkesen mozog, két bottal jár, és legfeljebb az udvarra vagy az utcára szokott kisétálni. Az idős néni elmondta, hogy mindig tartózkodott a szeszes italok fogyasztásától, valamint a nehéz, zsíros ételektől. A kevésbé megterhelő, de tápláló ételeket fogyasztotta, húst pedig csak a húsnapokon, vagyis kedden, csütörtökön és vasárnap evett. A kalácsokat viszont mindig is szerette, különösen a hájas kiflit, az üres kalácsot és a mákos veknit.
