A Doroszlón élő és alkotó L. Móger Tímea költő, újságíró és művelődésszervező ötödik kötetét, a Sajátfalu című verseskötet szerdán mutatták be Adán a Szarvas Gábor Könyvtárban a Hazavárlak programsorozat újabb állomásaként. Volford Éva fiatal adai író beszélgetett a szerzővel a kötetről, költészetről, alkotói tevékenységéről, munkásságáról, anyanyelvről és a jövőbeni terveiről. A könyvbemutatót megzenésített Fehér Ferenc-versek tették színesebbé, amelyeket Dosztán László doroszlói versénekes előadásában hallhatott a közönség.
A szabadverseket és néhány prózaverset tartalmazó kötet az alkotásokat négy ciklusba tagolja: Karanténvilágok, Kivetkőzés, Sirály a vetésben, Programversek. A könyvbemutatón a ciklusok versei közül olvasott fel többet vagy idézett belőlük részleteket a szerző és Volford Éva, hogy ezeken keresztül ismertesse meg a hallgatóssággal a művet, amelyben a szórványlét egyéni és közösségi élményei szólalnak meg. A verseskötet címe, illetve címadó verse, a Sajátfalu utalás arra, hogy a költőnő saját közegét, saját faluját, életterét jelöli ki versei színhelyéül, mégpedig Doroszlót és Nyugat-Bácska hagyományőrző és összetartó szórványközösségeit. L. Móger Tímea elmondta, hogy ezek nagyon fontosak számára, de a címmel inkább azt akarta érzékeltetni, hogy mennyire fontos a mai, globálisan bizonytalannak mondható világban, hogy valahol legyen egy saját családunk, közösségünk, terünk és falunk, amelyek biztonságos emberi kapaszkodót jelentenek, és fontosabbak, mint bármikor valaha a történelemben. A szerző kiemelte, hogy verseiben a forma segíti az értelmezést. Az alkotásait nem könnyű olvasni, általában témájukban sem könnyűek, és ezek megélt szövegek.
– Arról írok, amit körülöttem látok, amit az életemben, a szórványlétben tapasztalok, és megjelenik a nőiesség is. Ebben a kötetben talán minden eddiginél nagyobb szerepet kap az életközépi válság, az, hogy bizonyos korokat és korszakokat az életünkben hogyan élünk meg. Mindez hogyan csúcsosodik ki a tájban, a közegben és a közösségben, amelyben élünk – mutatott rá L. Móger Tímea.
A szerző hangsúlyozta, hogy mindenről fontos írni, ami számunkra, a közösségünk számára lényeges. Óriási szerencsének és gondviselésnek nevezte, hogy magyar anyanyelvűnek született, ami nélkülözhetetlen az alkotáshoz. Kiemelte, hogy ösztönösen ír, és a mindennapok szerves része nála a versírás, amelynek dinamikát biztosít az ingergazdag közösségi és újságírói munka. Leszögezte, hogy költőnek tartja magát, és természetes létélménye a költészet. Megjegyezte, hogy a kötetet saját fotók, fotókollázsok és montázsok díszítik. A könyvbemutató végén bejelentette, hogy már készül az újabb kötete, amelyből felolvasta az egyik prózaverset.
Nyitókép: Csincsik Zsolt felvétele
