Várják a nagyharangot Moholon

Az idén 200 éves fennállását ünneplő Szent György katolikus templomnak méltó emléket állítanának Moholon az I. világháborúban beolvasztott nagyharang pótlásával. Időközben ft. Világos Miklós moholi plébános vezetésével a Szent György-plébánia egy németországi gyülekezettől már meg is vásárolta a nagyharangot. Ehhez jelentős anyagi támogatást kaptak Ada község önkormányzatától, valamint püspöki engedéllyel különgyűjtésbe kezdtek, hogy biztosítsák a pénzt a harang megvásárlására, szállítására és beszerelésére. A moholi plébánostól megtudtuk, hogy egyelőre a nagyharang leszerelésére és leszállítására várnak a németországi Bremerhaven városából.

– A moholi Szent György-templomnak eredetileg öt harangja volt, amelyeket vélhetően 1913-ban szereztek be. Közülük a legnagyobb 1806 kilogrammos volt, ami nagy méretű harangnak számít. Ezeket azonban 1916-ban elvitték a háborúba, mert kellett a fém a különböző hadieszközök gyártásához – mesélte Világos Miklós.

– Akkoriban az egész Monarchiában rekvirálták a harangokat. Meghatározták, hogy egy-egy templomban melyik maradhat. Egy valószínűleg itt maradt, de a többit elvitték. A négy kisebbet 1924-ben pótolták, vadonatúj harangok voltak, illetve a temetőkápolnába öntöttek még egy kicsit. Viszont a nagyharangot soha nem pótolták – mesélte Világos Miklós. – Erre több kezdeményezés is volt az idők folyamán, de valamilyen oknál fogva mindig elmaradt. Feltételezem, hogy ennek leginkább anyagi vonzata volt, mert egy ekkora harang, mint amilyet most szeretnénk felszerelni, napjainkban újonnan öntve több mint 50 000 euróba kerülne. Véletlenül azonban érkezett hozzánk egy ajánlat. Ugyanis vannak olyanok, akik nagyon szeretik a harangokat, ezért bújják a harangos oldalakat az interneten, és valaki szólt, hogy van egy pont olyan hangú eladó harang, amilyen illene a meglévő négyhez. Én nem nagyon bíztam a dologban, a kántor úr és a pasztorális tanács egyik tagja viszont azt mondta, próbáljuk meg, mert másik ilyen lehetőségünk úgysem lesz. Mondtam nekik, hogy próbálják meg, ha sikerül, akkor én aláírok mindent. Ők addig jártak utána, hogy most ott tartunk, hogy megvettük a harangot. Sőt, a harangért a pénzt már át is utaltuk a németországi egyházközségnek Bremerhavenbe, ahol az evangélikus templom tornyából mind a négy harangot eladják. Valószínűleg öntenek újat, mert a német egyházaknak sok pénzük van, ott államilag szedik be az egyházi adót, és ott van miből. Így történt, hogy mi a legnagyobb harangra ajánlatot tettünk. Ők 23 000 euróért kínálták, ami még mindig a fele egy új harang öntésének, mi valamennyivel kevesebbet kínáltunk érte. Végül abban maradtunk, hogy 20 000 euróért eladják a moholi egyházközségnek. Ez a harang valamivel több, mint 1500 kilogramm. Kisebb, mint a régi harang volt, viszont a hangja elvileg olyan, ami a meglévők közé illik. A szerződést aláírtuk, és átutaltuk a vételárat. Most azt várjuk, hogy jelezzék Németországból, mikor mehet érte a jármű, amely elhozza. A harangokat ugyanis daruval emelik le a toronyból, ezért a teherautóknak időre kell menniük, mert két harang kerül Lengyelországba, egy-egy Moholra, illetve egy másik helyre. Közben szervezzük, hogy az országba behozhassuk a harangot – mondta a plébános.

Moholon remélik, hogy még az idén a templomtorony harangszékébe kerül a nagyharang. Világos Miklós megjegyezte, hogy ez nagyrészt nem rajtuk múlik, mert előbb haza kell szállítani a harangot, amelyet utána jó lenne, ha felszentelne a püspök, és végül a helyére kell emelni és beszerelni. Sok dolog lesz még utána is a haranggal, és nem tudta megmondani, hogy mikor kerül a helyére.

– Itt is darura lesz szükség, amivel beemeljük a toronyba. A templomtorony közepén van egy nagy üveges ablak, ott lehet beemelni, majd onnan kell még egy emeletet kézi erővel felhúzni a harangszékbe, ahol felszerelik és villamosítják. Ezt mind meg kell szervezni, és a kőművessel ki kell vetetni az ablakot, hogy beemelhessük. Egyébként azon a nyíláson emelték be a régi harangokat is, majd dobták ki, amikor elszállították őket. Belülről látszik, hogy a falból valamennyit ki kellett faragni, hogy kiférjen a nagyharang – magyarázta a plébános. – A harang vásárlására Ada község önkormányzata 2 millió dinárt adott, a többi a hívek adománya. Érdekesnek találom, hogy ez milyen sok embernek volt fontos. Csaknem annyi adomány gyűlt össze a harangra, mint amikor a templomtető felújítására gyűjtöttünk, ami jóval többe került. Most körülbelül 1 millió dinárnál tart a gyűjtés, amit az év végéig engedélyezett a püspökség. Egyelőre nem tudom megítélni, hogy mi lesz a végösszeg, ez akkor derül ki, miután mindent kifizettünk, a darut, a beszerelést és a villamosítást. Viszont ha egyszer a helyére kerül, akkor már jó helyen lesz. Ha minden jól alakul, akkor a harangnak száz vagy kétszáz év múlva is ott kell lennie a toronyban, és hallani fogják az emberek a mély és búgó hangját – szögezte le Világos Miklós.