Az adai Aleksza Annabella 1998-ban született Zentán, és 14 éves koráig élt Adán. Ezután sikeresen felvételizett a szabadkai zenei középiskola jazz-ének szakára Dudás Bea tanárnőhöz, és Szabadkára költözött. Mint mondja, rengeteg dolgot tanult Dudás tanárnőtől és más tanároktól is, ami hozzásegítette őt ahhoz, hogy felvegyék a belgrádi zeneakadémia jazz-ének szakára, amit azóta már eredményesen befejezett, és jelenleg a mesterdiplomáján dolgozik. A közelmúltban megmérettette magát az X-Faktor legújabb évadában, és ennek kapcsán kérdeztük őt a versennyel kapcsolatos tapasztalatairól, múltról, jelenről, jövőről.
Honnan ered a zene szeretete nálad?
– Talán onnan, hogy édesapám az adai rádióban dolgozott bemondóként 20 évig, és nagyon sokszor lehettem bent vele munkaidőben, így sok stílust és előadót megismerhettem. Nagyon szerette ezt csinálni, mivel imádott zenét hallgatni. Emlékszem, kb. 12 évesen rábeszéltem, hadd vezessem én a Rockest című műsorát. Nagyon élveztem, de persze olyan profi nem voltam, mint ő. Szeretek a zenei stílusokról beszélgetni, mert minden stílusban találok valami érdekeset, ami felkelti a figyelmem, legyen az jazz, pop, rock, metál, etno stb.
Tanultál hangszeren is játszani, vagy mindig énekeltél?
– Az énekléssel a középiskolás éveim alatt kezdtem el komolyabban foglalkozni, amikor Dudás Bea tanárnőhöz jártam felkészítőre, előtte otthon képeztem magam. Korábban zongorán tanultam játszani, és folytattam még az egyetemen is. Most is nagyon szeretem, sokszor ülök elé, és játszom, akár jó- vagy rosszkedvem van, emellett sokban megkönnyíti a dalszerzést is.
Énekeltél-e már együttesben, és ha igen, akkor milyen tapasztalatokat szereztél, mennyiben más, mint szólóban énekelni?
– Már sok zenekarban énekeltem korábban és énekelek jelenleg is. Szeretek kommunikálni a zenészekkel a színpadon, ami kulcsfontosságú ebben a szakmában. Az első zenekar, amiben vendégénekes voltam, az a Baraparty volt, valamint voltam kisegítő énekes a Night Cruisers zenekarban is. Belgrádba több projektben is részt vettem, mint pl. az Oktatonik zenekar, a Vice City, a Gipsy Jazz Trio, és ezek mellett énekeltem jazz-zenekarokban is, amiknek legtöbbször nem volt kreatív nevük, mert a zenészek koncertenként változtak. Áprilisban lehetőségem volt részt venni egy projektben Podgoricán, ami lehetővé tette, hogy a fiatal balkáni jazz-zenészek ismerkedjenek és együtt zenéljenek. A koncertjeink alkalmával olyan szerzeményeket adtunk elő, amit erre a projektre írtak fiatal és rendkívül tehetséges zeneszerzők. A repertoár sem dallamban, sem ritmusban nem volt megszokott, ami némileg jobban kimozdított a komfortzónámból, de élveztem minden pillanatát. A zenekar neve Balkan Youth Jazz Orchestra. A legújabb zenekar, amit nemrégiben alapítottunk két közeli barátommal, Ozsvár Lilivel és Petar Pitarevićtyel, a LAP nevet viseli. November 27-én jelent meg az első feldolgozásunk a YouTube-on, ami egy magyar népdal kicsit modernebb hangszereléssel.
Melyik zenei stílus áll hozzád közel?
Sok stílusban kipróbáltam már magam, de a dalok, amiket írok, a jazz és a pop egyvelege, úgyhogy talán ezt a kettőt mondanám hozzám legközelebb állónak. Különösebb indokom nincs rá, hogy miért, de ha írok egy dalt, akkor a fejemben egyből e két stílus egyvelegeként hallom egésznek.
Aleksza Annabella: A zene, az ének mindenre megoldás
Mennyit gyakorolsz hetente?
– Három-négy órát gyakorolok naponta, ami számomra nem tűnik soknak, mert ez olyan, mintha mindennap megcsinálnék egy vagy akár több jó nehéz matekpéldát a suliban. A gyakorlás ezen a szakon a tanulással együtt jár. Ha az ember nem gyakorol, akkor nem is fejlődik.
Mikor és miért döntöttél úgy, hogy részt veszel az X-Faktor tehetségkutató műsorban?
– Idén áprilisban döntöttem el, hogy részt veszek, mégpedig azért, mert ez egy jó lehetőség volt arra, hogy ismerkedjek. Aki ismer, az tudja, hogy könnyen barátkozom, szeretek ismerkedni. Amióta jelen van ez a vírus, sajnos nem sok lehetőségük van a fiataloknak ilyesmire, és gondoltam, kihasználom az alkalmat. Nagyon boldog vagyok, mert egy csomó tehetséges énekest és zenészt ismertem meg.
Melyik számmal indultál?
– A mentorok elé egy Jessie J-dalt vittem, a címe Mamma Knows Best. Azért választottam ezt, mert mind énektechnikában, mind előadásban kihívásnak tartottam.
A hírek szerint a szüleid nem tudták, hogy részt veszel a műsorban. Volt olyan személy, akivel megosztottad?
– A párom és a barátaim, akikkel együtt zenélek, tudták, hogy megyek a műsorba. A szüleimnek nem akartam szólni, hogy ha esetleg továbbjutok, akkor nagyobb legyen az örömük, és így is lett. Anyukámnak például a határon mondtam el a válogatásról való hazaúton. Kicsit féltem, mert videóchaten hívtam, és ő úgy tudta, hogy abban az időben a lakásomat takarítom Belgrádban, de a kis füllentés ellenére nagyon megörült, amikor elárultam, hol jártam.
Egy átlagos néző a műsornak csak a szórakoztató részét láthatja. Milyen tapasztalatokat szereztél, milyen ez a műsor a kulisszák mögött?
– A műsor, amit a nézők látnak a tv-ben, csak egy töredéke annak, ami megmutatja, hogy ott mennyi feladatunk volt, és persze nem tudok elmenni a mellett a nehézség mellett, hogy a táborban nemcsak olyan továbbjutók voltak, akik tehetségesek, hanem ott voltak a „kóborlók” is, hogy Gáspár Laci szavaival éljek, ami egy plusznehézség volt. Aki esetleg nem tudta nézni a műsort, és nem tudja, mit takar a „kóborló” kifejezés: tehetségtelen emberek, akik kóborolnak, és nincsenek tisztában magukkal vagy azzal, hogy van-e az énekléshez tehetségük. Élveztem ezt a megmérettetést, és egy életre szóló élményt, tapasztalatot adott nekem még így is, hogy az élő műsorig nem jutottam el.
Milyen terveid vannak?
– Nagyon szeretném a következő évben elkezdeni kiadni a dalaimat. Úgy érzem, megértek arra, hogy ne csak otthon énekeljem és fejlesszem őket, itt az ideje, hogy megismerjék az emberek. Azt még nem tisztáztam le magamban, hogy szólóalbum lesz-e, de az biztos, hogy zenekarral vesszük fel.
