Vasárnap délelőtt a bácsfeketehegyi református templomban Röhrig Gyula néhai verbászi lelkészre emlékeztek hálaadó istentisztelet keretében. Az eseményen jelen voltak többek között a Röhrig család élő tagjai, Balogh György, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának konzulja és Sárközi István, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke. Az istentiszteleten az igét Békefy Lajos hirdette, és felszólalt Békefy-Röhrig Klaudia, Röhrig Gyula leánya.
Orosz Attila bácsfeketehegyi lelkész, bácskai esperes és a megemlékezés szervezője arról számolt be a médiának, hogy Röhrig sokat tett a legnehezebb időkben a lelkészek itteni képzéséért.
– Nagyon fontosnak tartjuk a hitvalló ősökről való megemlékezést, így az előttünk szolgáló lelkészi nemzedékről is. Röhrig Gyula is azon lelkészi nemzedékhez tartozott, amelynek tagjai nagyon nehéz körülmények között végezték a szolgálatot. A kommunista, ateista diktatúra időszakában nem volt egyszerű megélni a vallásos életet. Ő Verbász szülötte volt, és ott végezte a szolgálatot is, mint ahogy én is helybeli vagyok, és itt vezetem a református gyülekezetet. Szórványban akkor sem volt egyszerű szolgálatot teljesíteni, mint ahogy most sem. Bácsfeketehegyen 1959-ben alakult egy lelkésztovábbképző intézet, mivel akkor a lelkésznövendékek nem tudtak kiutazni sem Magyarországra, sem Erdélybe. Így abban az időszakban a gyakorló lelkészek megszervezték a fiatalok helybeni oktatását. Röhrig Gyula az Ószövetség tudományában volt különösen jártas, ezért ezt tanította az akkori nemzedékeknek – számolt be Orosz Attila.
Békefy-Röhrig Klaudia életében és hivatásában meghatározó szerep jutott édesapjának, Röhrig Gyulának.
– Édesapám szerény, nagyon szorgalmas és jószívű ember volt. Hozzám szigorúan viszonyult, de olyan módon vezetett, hogy csak utólag jöttem rá, milyen sokat jelentett ez. Sokat számít az életben, ha valaki fogja a kezed és vezet. Amikor magam is lelkipásztor lettem, akkor ő jött hozzánk, és tanácsokkal látott el. Az egész élete szolgálat volt, a halála pedig egy különös jel, mert ugyanazon a napon halt meg, mint amikor beiktatták lelkésznek a gyülekezetbe. Ez pedig az áldozócsütörtök, avagy a mennybemenetel napja, amit pünkösd előtt tíz nappal ünneplünk. Amint kezdte, úgy fejezte be a földi pályáját. A másik nagyon mély dolog, hogy abban a kórházban halt meg, ahol a lelkészi szolgálatát végezte – mondta a lelkésznő.
Békefy Lajost sok szál köti Vajdasághoz, akárcsak hitvesét, Békefy-Röhrig Klaudiát, hisz apai ágon bácskossuthfalvi származású. Röhrig Gyula egyébként tudós ember is volt, húszezer kötetes könyvtárat tartott fenn Verbászon.
Rendszeresen összejöttek nála svájci, franciaországi és németországi teológusok a nagyszobában, és ő volt a leuenbergi konkordátumnak az egyik közép-kelet-európai előkészítője. Röhrig Gyulát az 50-es években meghívta a magyarországi bibliafordító tanács, és érdekes módon át is mehetett. Így ott munkálkodhatott az új magyar bibliafordítás kezdeteinél. Izraelben, a Kneszetben voltak olyanok, akik megemlékeztek arról, hogy a verbászi zsinagóga matrikuláit és az ott élőket Röhrig mentette meg. A lelkipásztor alapvető kötelessége az üldözöttek és kirekesztettek mellé állni, ami nagy kockázat volt számára. A háború után sem menekült el, mert a hite és a tisztessége ide kötötte. Én minden módon fejet hajtok ezen helytállás előtt – fogalmazott Békefy Lajos.
A bácsfeketehegyi hálaadó istentisztelet után a család és a tisztelők Verbászon megkoszorúzták a Röhrig család sírboltját.
Nyitókép: Orosz Attila, Békefy-Röhrig Klaudia és Békefy Lajos (Lakatos János felvétele)
