Kánya Papp Imre 2015 áprilisában, a költészet napján, első verseskötetének ősbemutatóján tett ígéretét, miszerint lesz folytatás, újabb lírai közlés, a mögöttünk álló pünkösdi hétvégén be is váltotta, ugyanis a kishegyesi helyi közösség tetőterében április 14-én sor került költői munkásságának 1978-tól jegyzett terméséből született újabb kötetének, a Hány ember voltam címmel megjelent válogatásának a bemutatójára.
Fotó: Szabó Anikó
Egy évvel ezelőtt mindenekelőtt háborús élmények szülte reflexióinak zsoltárformában jegyzett gondolatait ismerhettük meg, ezúttal a bemutatón, mint Vörös Julianna, a Kishegyesi Könyvtár igazgatója Kánya Papp Imre kötetét méltatva Vigh Rudolf recenzens gondolatait is közreadva jelezte: egy ,,sajátos tanulmány a szerelemről, a lelkiismeretről, a nagy távozásra készülődésről, egyszóval az emberi számvetésről a kiszabott út pihenőjére térve” került ismertetésre. A kötet bemutatóját, mely szabadverseket tartalmazó válogatásból az esten Patyerek Réka olvasott fel, Csőke Noémi zongorajtéka keretezte. A csaknem negyven év munkáját tartalmazó gyűjtemény tartalmi jegyeinek körvonalazásához, valamint magának a szerzőnek, továbbá annak költői hitvallásának megismeréséhez Kánya Papp Imrének a topolyai Juhász Erzsébet Könyvtár igazgatójával, egykori újságírókollégával, Náray Évával való beszélgetése is segítette a befogadókat. A kötet szerzője többek között olyan kérdésekre is választ adott, miért szánta el magát versírásra a belpolitikai újságíró, mit jelentett számára ez az ,,egyensúlyt” teremtő ,,visszavonulási terület”. A kötetre vonatkozó címadás is magyarázatot kapott: a személyiségben rejlő sokféleségről, az önkritika kérdésköréről is cseréltek véleményt annak megvitatásakor a beszélgetőtársak, csakúgy, mint az elmúlás elfogadásának szükségessége kapcsán és annak fontosságáról is szólva, hogy meglegyen bennünk az újrakezdéshez való képesség.
– Három témakör köré csoportosíthatók ezek a versek: a szerelem, az élet fontosabb kérdései, mint pl. a lelkiismeret, a világnézet, a hely, ahol él az ember, és aztán a végén pedig következik az Elmenőben című rész. Az utóbbi tulajdonképpen az elmúlásról szól, ami nem azt jelenti, hogy én most már el akarok végképp köszönni, csupán annyi, hogy az elmúlást illik számon tartani az embernek. Mostanság a legutóbbi tematika foglalkoztat leginkább, az elmúlás taglalása. Ez valószínűleg életkori sajátosság is, hiszen nyilvánvalóan, most már nincs annyi előttem, mint mögöttem, úgyhogy ezzel kénytelen az ember foglalkozni, fel kell dolgoznia valamilyen formában – foglalta össze lapunknak nyilatkozva a szerző.
Papp Imre, lapunk nyugalmazott újságíró-szerkesztője 1949-ben született Kishegyesen. 1973-tól volt a Magyar Szó újságírója, szerkesztője, képviselőházi tudósítója. A szerző Kánya vezetékneve anyai ágról származtatható, a topolyai Tóth családi ragadványnévből ered.
