„Emlékszik-e még Szuboticára?”

Az idei városnapon Horváth Károly, ismertebb nevén Charlie lépett fel. A Liszt Ferenc-díjas énekes jellegzetes hangján több évtizedes legendás karrierje során főleg jazz és blues számokat énekelt, és énekel a mai napig. A jazz műfaja az Amerikai Egyesült Államokban, pontosabban New Orleansban alakult ki valamikor a XIX. század végén, XX. század elején, de az 1920-as években vált nemzetközileg ismerté. Akkoriban számos afroamerikai előadóművész és együttes járta az öreg kontinens szórakozóhelyeit, bárjait, hogy a közönséget szórakoztassa, persze nem csak a jazzel, hanem más műfajokkal is. Az 1920-as években közülük nem egy városunkba is eljutott. E heti tárcánkban egy kevésbé ismert afroamerikai énekest mutatunk be, aki annak idején két akkor ismert szabadkai bárban is fellépett.
Arabella Fields, Sarah Arabella Middleton néven született 1879. január 31-én Philadelphiában. Saját elmondása szerint fellépéseit nyolcévesen kezdte. 1894-ben mindösszesen tizenöt évesen Európába utazott egy San Francisco Minstrels elnevezésű, négy nőből és négy férfiból álló társulat tagjaként. Az előadóművészek körbeturnézták Németországot, Dániát, Norvégiát, Svédországot, Finnországot és az Orosz Birodalmat. Közben Arabella feleségül ment a társulat egyik tagjához. James C. Fields-hez. A társulat 1897-ben szétesett. Arabella Fields férjével fojtatta a turnézást. 1902-ben Arabella Fields elhagyta férjét és a Német Császárság színházaiban és kabaréiban kezdett el énekelni. Ez idő alatt ismerkedett meg egy Engelhardt Albert Georg Wintert nevezetű zongoraművésszel, akihez hozzá is ment feleségül. Winter szerette a feleségét. A házasságból gyermekük is született, de a rossz nyelvek szerin Fields csak karrierjének előmozdítása érdekében ment hozzá Winterhez. Az elkövetkező években újabb turnék és fellépések sora következett, amelyet még az I. világháború sem szakított meg. A háború utáni forrongó politikai helyzet és gazdasági válság azonban már megnehezítette Fields németországi boldogulását. Így 1921-ben elvált férjétől és egy 1924-ig tartó közép-európai turnéra indult. Fellépett Ausztriában, Csehszlovákiában, Magyarországon és az SZHSZ Királyságban. Így jutott el Szabadkára.
Városunkban az akkor neves szórakozóhelyen, a Salome bárban énekelt, majd a mai Korzó 10-es szám alatt található hotelben működő „Variete Trokadero”-ban lépett fel. Field később Svédországba ment, ahol csatlakozott a Sam Wooding vezette Chocolate Kiddies elnevezésű revüjéhez, amely akkor híres jazz számokat adott elő. A történet ezután válik érdekessé. A Bácsmegyei Napló berlini újságírója 1926 júliusában látta Arabella Field fellépését, sőt el is beszélgetett vele. A riport a napilap augusztus 15-ei számában jelent meg, de amit a D. T, monogrammal aláírt újságíró írt a művésznőről, az hagy kivetnivalót maga után:
„Szuboticán – talán még emlékeznek rá – a Salome-bárban lépett föl. Kövér, idősebb néger asszony. Határozottan csúnya. Kivágott szürke selyemruhában állt oda a pódiumra, combodnak is beillő vastag karjai gusztustalanul éktelenkedtek elő a dekoltázsból. Két dallal szerepelt a programmon és alig akarták leengedni a színpadról, minden este három-négy ráadást kellett adnia. Hallatlan sikere volt, az igazgatóság háromszor prolongálta és amikor a Nacional-szállóban konkurrens bár nyilt meg, az nyomban átszipkázta. Több hónapig maradt igy Szuboticán a szimpatikus Arabella Fields és uj helyén is kitűnő attrakciónak bizonyult, ha a második számú varietét nem is tudta megmenteni végzetétől” – írta le nem túl hízelgően Fieldset az újságíró, majd hozzátette, hogy a művésznő az egyik sztárja a revünek.
A fellépés után az újságíró felkereste Fieldset, és miközben elbeszélgetett vele, kiderült, hogy városunk nem tett maradandó benyomást a művésznőre.
„Megkérdem Fields asszonytól, hogy emlékszik-e még Szuboticára?
– Nem – feleli először.
Hosszas nógatásomra és részletes magyarázatok után mégis eszébejutott, hogy ez az a város, ahol egész nap aludt, mert nem lehet sehová sem menni.”
Az újságíró azt is megkérdezte Fieldstől, hogy miért nem lépett fel az Egyesült Államokban:
„– Nem játszom Amerikában. Utálom az amerikaiakat. Mert ők is utálnak bennünket. Kigunyolják a négert és nem tartják embernek. Egész jól meg vagyok itt nélkülük Európában. Itt senkinek sincs baja azzal, hogy más színe van a bőrömnek, mint a többi embernek. Minek menjek haza inkább elmegyek turnéra Szuboticára” – válaszolta keserűen a művésznő.
Arabella Fields 1933 után hunyt el.