Magyarkanizsán kedden emlékeztek meg az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseiről és érdemeikről az önkormányzat szervezésében. Az ünnepi műsorsorozat a Nagytemetőben, a kápolna előtt kezdődött el, ahogy az minden évben lenni szokott. A Cifraszűr vegyes kórus előadásában felhangzott a magyar Himnusz, majd Palatinus István katolikus plébános tartott az alkalomhoz illő rövid szertartást, végezetül a Cnesa versmondója, Ördög Viktória szavalta el Juhász Gyula Március idusán című versét.
– Minden évben újjászületnek szívünkben ezek az ünnepek. A múltból fakadó tudással élni kell, és akkor a jövőtől sem lesz miért félni – hangzott el Vranić Váradi Líviától, az önkormányzat szakmunkatársától a márciusi eseményeket felidéző megemlékezés kezdetén. – A magyar történelemnek ez az a fejezete, amikor az ország hosszú évszázadok óta először nyeri vissza önállóságát, megteremtődik a nemzeti egység, és az összefogás ereje lendíti előre a közös ügyet: a haza és a nemzet szabadságát. A forradalmat követő áprilisi törvények leszámoltak a feudalizmus rendszerével, lefektették egy modern, parlamentáris Magyarország alapjait. A tét nagyon komoly volt: az ország politikai és gazdasági függetlensége, de olyan egység tört magának utat, mely nemcsak forradalmat csinált, de segített túlélni Világost, a megtorlást, a Bach-korszakot és Aradot is – mondta.
A temetői rendezvényen Kávai Szabolcs történelemtanár mondott megemlékező beszédet:
– Amikor az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kerül szóba, szinte mindenkinek, különösen a fiataloknak, Petőfi Sándor, a lánglelkű forradalmár, költő jut eszébe. Igaz, a március 15-ei forradalomban játszott főszerepe után közvetlen és jelentős befolyása nem volt a politikai és katonai eseményekre. Legalábbis nem akkora, mint Kossuthnak, Batthyánynak vagy a legendás honvéd tábornokoknak. Mégis mi lehet Petőfi titka? Mivel az idén ünnepeljük Petőfi születésének kétszázadik évfordulóját, ezért talán érthető, hogy az idén éppen az ő költészetén és a szabadságharcban betöltött szerepén keresztül próbálom az Önök lelkéhez közelebb hozni az ünnep hangulatát. A sors huszonhat évet adott a világon legismertebb és legnagyobb költőnek. Ha figyelembe vesszük, hogy alig tíz év alatt a majdnem ezer vers mellett írt drámát, publicisztikát, regényt, elbeszélő költeményt, vígeposzt, akkor méltán tekinthetjük az egyik legtermékenyebb költőnknek is – mondta Kávai Szabolcs, aki Petőfi legismertebb verseiről is beszélt.
A temetőben a kápolnánál elhelyezték a megemlékezés és tisztelet koszorúit. A magyarkanizsai önkormányzat nevében Fejsztámer Róbert és Lackó Róbert, a községi képviselő-testület elnöke koszorúzott, Magyarország Belgrádi Nagykövetségének nevében Németi Zsolt első osztályú titkár, az MNT részéről Varjú Potrebić Tatjana és Pletikoszity Árpád. Magyarkanizsa helyi közösségének nevében Pálfi Ervin és Berec Sándor helyezett el koszorút, a községi oktatási intézmények képviseletében Veselinov Ibolya, Sterbik Ildikó és Szepesi Zoltán, Magyarkanizsa község pedagógus-egyesületének nevében Jerasz Anikó és Vajda Attila. A Vajdasági Magyar Szövetség koszorúját Nyilas Mihály államtitkár, Újvári Zsombor köztársasági képviselő és Csikós László tartományi képviselő helyezték el. A Magyarkanizsai Nyugdíjas-egyesület nevében Jenei Erzsébet és Rózsa Márta helyezték el a kegyelet virágait a magyarkanizsai Nagytemetőben.
Ezt követően az ünnepi műsorsorozat a Dobó Tihamér Képtárban folytatódott, ahol rendhagyó kiállítás nyílt meg Márciusi ifjak elnevezéssel. A tárlaton községbeli fiatal képzőművészek állítottak ki: Ágoston Zsófia, Frank Regina, Gubi Anna, Káplár Flóra, Kovács Viktória, Sóti Liliána, Szabó Fruzsina, Szalma Antónia és Zsámboki Zsóka, Bálint Eszter, Valkay Tardos, Losonc Edina, Végső Vivien és Tigyi Vörös Viktória. Az ünnepi rendezvénysorozat este Tóth Péter Lóránt és Kálló Béla Szabadságharc című előadásával zárult a Művészetek Háza nagyszínpadán.
Nyitókép: A megkoszorúzott emlékmű a Nagytemetőben (Fotó: Puskás Károly)
