Magyarkanizsa község minden településének van egy kiemelt rendezvénye, így a legkisebbeknek is jár az ünneplés. Az oromi helyi közösséghez tartozó apró kis falu, Völgyes azonban már nagyon régóta megtartja a hagyományos aratóünnepséget. Erre most vasárnap került sor, és több vendég sereglett össze, mint amennyien a településen laknak. Egykoron népesebb volt Völgyes, számtalan szórakozási lehetőséget is kínált, ám mára, mint általában a kis falvakban, egyre kevesebb a lakos, egyre kevesebb a rendezvény, így Völgyes esetében az Aratóünnepség valódi népünnepélyt jelent.
Vasárnap délután egy búzatáblában megmutatták, hogyan történt régen az aratás, a kéveszedés és -kötés, mindezt népes nézőtábor előtt és muzsikaszó mellett. A helyi Aranykalász Művelődési Egyesület tagjai kitettek magukért, sőt a falu apraja-nagyja ugyanúgy részt vett a szervezésben és a lebonyolításban. A helyiek süteményt és frissítőt kínáltak, az édességeket mind otthon készítették, és mindenkinek jutott belőle. A völgyesi emberek vendéglátása messze földre eljuthatott, mert az egykor itt élők közül is többen hazalátogatnak erre az ünnepre. A lovas felvonulók, a kocsikázást biztosítók is hozzájárultak ahhoz, hogy kicsit visszarepüljünk a múltba, ízelítőt kapjunk a régmúlt verejtékes munkájának bemutatásából. Ezt követően a művelődési otthon udvarában az összes községi, sőt még távolabbi települések egyesületei is bemutatkoztak, népdalcsokrokat és néptáncokat láthattak az aratóünnepségre ellátogatók. A fénypont pedig az volt, hogy Fejsztámer Róbert, Magyarkanizsa község polgármestere és Erdélyi Olivér, a helyi közösség tanácselnöke köszöntője után megszegték és szétosztották a jelenlévők között az új búzából sült, reményt adó kenyeret.
Nyitókép: Jenei Klementina felvétele
