Szent Hubertus nyomdokaiban

Vadásznak lenni egy életformát jelent – mondják ők, akik a természetet óvják, ügyelnek a megfelelő arányok megtartására, hogy a természet rendje tényleg rend legyen. Emellett láthattuk szombaton Magyarkanizsán, hogy ősi tevékenységünk fegyelemre, tiszteletre tanít és nem mellesleg a legízletesebb falatokat teszi az asztalra. Az V. Vadásznapon talán idén voltak legtöbben, ezt az is bizonyítja, hogy 78 csapat nevezett be a főzőversenyre, akik már reggel nekiláttak a vaddisznó és a gímszarvas elkészítéséhez. A napot kísérőprogramokkal is tarkították, gyerekeknek és felnőtteknek szólókkal egyaránt. Kirakodóvásár, élő rádiós közvetítés, sólymokkal való barátkozás, pirografikus bemutatkozása is, kürtösök dallamai, de még vadásszá avatás annak rendje és módja szerint is látható volt. Kovács Szilveszter, a Magyarkanizsai Vadászegyesület vadászmestere, mint a fő szervezők egyike elmondta, hogy az eddigi legtömegesebb rendezvényük volt az idei a Tisza-parton, mintegy ezer ember biztosan jelen volt, ami azt is mutatja, hogy bizony a környékben nagyon is dívik a vadászat. Azt is megtudtuk tőle, hogy az idei aszályos év az ő tevékenységikre is rányomja bélyegét, de a sakálgondjaik se könnyítik meg a dolgukat, ám életformájukat és hitvallásukat sose adják alább.

A jelenlevők azt is láthatták, miként adják meg az elejtett vadnak a tiszteletet, ahogy azt tették őseink is, akik hálásak voltak minden terítékre hozott vadért, sőt azt is bemutatták, hogy hogyan avatnak valakit vadásszá, ami megmosolyogtató és elgondolkodtató, hogy a humor mellett mennyi tiszteletet is tanúsítanak a vadászok egymás, de a természet iránt is.
A délután folyamán kihirdették a főzverseny nyerteseit is két kategóriában, illetve egy vándorserleget is a legjobb szakácsnak, amit a csókai Kiss Zoltán csapata vihetett haza. A négytagú zsűri Ments András elnökletével elsősorban az állagot, ízt és küllemet vette figyelembe, de azt is elmondták, hogy a vad főzésének megvan a maga technológiája, ez egyik titka pedig az, hogy ne vegyük el a vadhús ízét, ne fűszerezzük azt túl. Érdekességként Vér János, magyarországi gasztronómus tárkonyos-tejfölös borzpörköltet kínált az érdeklődőknek, tehát az ötödik magyarkanizsai Vadásznapnak tényleg megadták a módját és egy teljes, élvezhető, kiváló program részesei lehettek a vadászok, a nem vadászok pedig betekintést nyerhettek az életformájukba.