A magyarkanizsai Járáson, vagy ahogy sokan ismerik, a Kapitány-réten több ezer birka legel, habár az állami támogatás ellenére egyre kevesebben tartanak ki a juhtartás, a pihenőnap fogalmát nem ismerő juhászélet mellett. A magyarkanizsai juhászok és mezőgazdasági termelők IX. találkozóján beszélgettünk Balázs Tiborral, a Kapitány-réti Juhászok Egyesületének elnökével.
Balázs Tibor
– A juhászszövetséget, a magyarkanizsai juhászok nonprofit érdekvédelmi szervezetét húsz éve, pontosabban 2002-ben alakítottuk meg. A juhászok találkozóját, a jószágok szemléjét, a versenyszerű birkanyírást tíz éve szervezzük, sajnos tavaly a vírusjárvány miatt elmaradt a mindig nagy érdeklődésre számot tartó rendezvény. Idén kissé megkésve, augusztusban a vásárral együtt tartottuk meg. Kezdetben, de még tíz évvel ezelőtt is feljövőben volt a juhtartás vidékünkön, azóta azonban egyre több tenyésztő hagyott fel a hagyományos legeltető juhászkodással, és általában is az állattenyésztés válságának vagyunk a szemtanúi. A jószágonkénti hétezer dináros támogatás nyomán többen belevágtak a juhtartásba, olyanok is, akik nem rendelkeztek kellő tapasztalattal. Községünkben több mint ezer hektár legelő van, és a juhtenyésztésben láttak az emberek jövőt, de sajnos az állami támogatás megszerzése bonyolult ügyintézéssel jár, és sok utánjárást igényel.
Amikor már azt gondolná a juhász, hogy minden papírja rendben van, akkor is találnak hibát benne. Ha minden irat, igazolás rendben van, akkor sem biztos a támogatás kifizetése, legalábbis sokat késik vele a minisztérium. A juhtej is olcsó, a birkáról lenyírt gyapjú pedig sehogy sem kell, egyszerűen nem lehet eladni, a szemétbe kerül a gyapjú. Jómagam is három éve felhagytam a juhtartással, hatvanéves koromra belefáradtam az adminisztrációs munkába. A támogatási feltételek változnak, szigorodnak, a bizonylatokért és a többi szolgáltatásért fizetni kell. Az idős gazdák nem találják fel magukat a bürokrácia útvesztőiben – mondta Balázs Tibor, és így folytatta:
– Hetven törzskönyves juhot számláló állományom volt. A Kapitány-réten, a Járáson maradt még néhány nagyobb juhtartó, akik félezernél is több birkát tartanak. A magyarkanizsai községben csak a Kapitány-réthez köthetően a juhállomány háromezer és négyezer között mozog. Hogy pontosan mekkora a törzskönyvezett állomány, azt nehéz lenne megmondani. Sajnos az utóbbi tíz-tizenöt évben romlott a legelők minősége, az egymást érő aszályos, rendkívül meleg években már a nyár elejére kiszárad a legelő, a fűtermés gyér. Korán kiég a gyep, nem jó legeltetésre. A Járáson olyan gyomnövények terjednek, mint például a kutyatej, amelyeket a birkák nem fogyasztanak el. Ezek a gyomok csökkentik a legeltethető terület nagyságát – mondta, majd úgy fogalmazott, nagy területeket törtek fel a Járáson, olyan ősgyepeket, ahol emberemlékezet óta legelő volt, de most a föld-visszaszármaztatás keretében itt kaptak vissza területeket, és megpróbálták művelésbe fogni.
– Négy-öt éve kaptunk az önkormányzattól tenyészkosokat, ezzel is segítve a juhászat fellendülését községünkben. Abban az időben az egyesületünknek a taglétszáma megközelítette az ötvenet. Mára a tagság fele lemorzsolódott, ami a jószágtartásban jelentkező problémák miatt van. Alacsony a bárányok felvásárlási ára, a kupecok leverik az árát, ezzel szemben a takarmány ára és a többi szükséges alapanyag meg az üzemanyag ára rohamosan növekszik – mondta Balázs Tibor.
